Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

23 . 1913. november 17. díszközgyűlés jegyzőkönyve - 2130 - 2131 - 2132 - 2133 - 2134

768 1913. november 17-iki díszközgyűlés. 2134. szám. „Tisztelt fővárosi törvényhatósági bizottság! Nekem jutott azon szerencse, hogy a felolvasott igazolt névsor alapján e testület, mint Budapest fővárosának képviseletét véglegesen s valóságosan megalakultnak nyilvánítsam, s ez által inauguráljam azon százezrek által óhajtva várt pillanatot, midőn a három testvérváros a haza nagy fővárosává tettleg egyesült és Budapest nevét vette fel. Ez ünnepélyes alkalommal kötelességemnek tartom, hogy megemlékezzem a volt három városi hatóságról is, mely buzgóságának, ügyszeretetének folytonos jeleit adta a szervezés nehéz ideje alatt. Félrevonult minden mellékes tekintet s mindenki előtt csak az egyesítendő főváros nagy eszméje lebegett. Csakis így vált lehetségessé, hogy a nehéz munka, dacára az azt még súlyosbító kedvezőtlen körülményeknek, aránylag oly rövid idő alatt végbevitethetett. Midőn tehát üdvözlöm az új főváros bizottságát, még egyszer kell köszönetemet tolmácsolnom a három volt városi hatóság erejének s tiszta lélekből kívánom, hogy az erély és ügyszeretet az új képviselőtestületben is találja folytatását s hogy a nagy építmény, melynek a volt hatóságok alapját lerakták, dicsőén, a haza büszkeségére s mindnyájunk örömére befejeztessék." Ezután több közgyűlésen egymásután megválasztották a főpolgármestert, polgármestert, alpolgármestereket, tisztviselőket, a különböző szakbizottságok tagjait s a végleges megalakulás napját 1873. évi november 17-ére állapították meg, mint amely napon megszűnt a három város külön igazgatása s megindult az egyesített új főváros gépezete. Az egyesítést sok tanácskozás előzte meg s ezen nem is lehet csudálkozni, mert nagyon sok bonyolult közérdekű dolgot kellett előzetesen tisztázni, sok érdeket méltányosan kiegyeztetni, kielégíteni. Sokkal nehezebb kérdés volt, mint amilyen a nyugateurópai városok környékén levő egyes községeknek a városhoz való csatolása s mint a többek között Bécs városának két ízben történt területnagyobbítása. Nálunk valósággal arról volt szó, hogy az addig létezett három város megszűnt s megszületett belőlük Magyarország nagy sorsra hivatott új fővárosa. Az érdekelt városok vezetőinek jó része nem is túlzottan lelkesedett az egyesülésért, sőt voltak sokan, akik határozottan kárhoztatták. De a kérdést megérlelte a közszükség érzete és az ország mind erősebbé váló közvéleménye, amelynek főszervei: az akkori kormány és az országgyűlés megértették a kor követelését s valóra váltották az országnak a lelkekben élő kívánságát. Pestváros és Buda utolsó közgyűlésén sok derék férfiú szemében a búcsúzás fájdalma könyeket sajtolt ki. Az egyesített főváros alakuló közgyűlésén újra könyeket látunk, de azok már örömkönyek voltak. A lelkekben feltűnt a békesség szivárványa s a jövendő dicsőség káprázata. Amint az egyesülés megtörtént, mihamar feledésbe ment a sok aggódó félelem, amely azt megelőzte, s megindult az új gépezet, itt-ott recsegve, ropogva, mindenféle javulást, újítást követelve, de a haladás irányában. Hogy az egyesítés előtt mi volt a három város, bizony, akik akkor nem ismerték, alig tudják ma elképzelni. Ha nincs is igazuk azoknak, akik az akkori Pestet és Budát falunak mondják, de bizony inkább provinciális városnak illettek be, mint fővárosnak. Persze ez alatt is nem a mai modernebb vidéki városainkat értem. Mielőtt tovább mennék, bevallom, hogy a negyven év előtti Budapestre csak nagyon homályosan emlékszem, mert ép akkor indultam el egy kis fekete táskával az oldalomon a kultúra rögös útján a bel-