Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

21. 1913. október 22. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1995 - 1996

724 1913. október 22-iki közgyűlés. 1996. szám. amely az ő pályafutását jellemzi, amely nem a zsoldért dolgozó munkásnak az ügyszeretete, hanem egy apostolnak a lelkesedéstől áthatott munkája, annak a gyümölcse kell, hogy megérjen és a polgárság részére érvényesüljön. Én ezen igaz, egyenes szívből eredő szavaimat azzal zárom be, hogy a közgyűlésnek nem lehet jobb kívánsága, mint hogy az Úristen áldása kisérje az alpolgármester úrnak a jövendő működését és hogy azt a sok időt, amelyet hivataloskodása a múltban elvett és a jövőben is el fog venni az ő családi életéből, térítse vissza abban a tudatban, hogy nem hiába töltötte be ezt a díszes állást, hogy tudott használni a polgároknak és hogy az az élet, amelyet egy tisztviselői pályára fordított, meghozza a maga gyümölcseit. Adjon az Isten erőt, sok erőt, mert szükség van rá, kitartó egészséget és zavartalan családi boldogságot, hogy megtalálja mindenkor azt a lelki egyensúlyt, amely az eredményes munkássághoz szükséges." y

, Az üdvözlő beszéd elhangzása után dr. Bódy Tivadar a következő beszédet intézi a közgyűléshez: „Nagyságos Polgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Meghatva keresem a köszönet szavait, hogy tolmácsolhassam azokat az érzéseket, amelyek e pillanatban az egész lelkemet betöltik. Köszönöm a polgármester úrnak azokat a kitüntető, érdemeimet túlbecsülő szíves szavakat, amelyekkel engem új állásomba beiktatni kegyes volt. Az elismerésnek emez újabb megnyilatkozását és velem szemben mindenkor tanúsított jó indulatát nem viszonozhatom mással, mint harmonikus együttműködésre törekvő hűséges, odaadó munkássággal. Hálatelt szívből mondok köszönetet a mélyen tisztelt Közgyűlésnek azért a megtisztelő bizalomért, amellyel engem az alpolgármesteri díszes állásra érdemesnek talált. A székesfőváros érdekeinek szentelt közszolgálati működésemben mindenkor a munkát tartottam a siker kútforrásának, azt a munkát, amelyet nem csupán kötelességből teljesít az ember, hanem örömmel és szeretettel. A legkedvezőbb kilátások között, ösztönözve és áthatva a főváros és a polgárság iránt érzett meleg szeretetünktől, kezdettük meg a nagy munkát, hogy Budapest valóban nagy, az ország igazi fővárosa legyen és méltó helyet foglaljon el a világvárosok sorában. Az a remény sarkalt bennünket, hogy lelkes munkálkodással, lehető gyors egymásutánban fogjuk életrehívni azokat az alkotásokat, amelyek szép fővárosunk gazdasági megerősödését, kulturális, szociális és demokratikus haladását biztosítják. Nehéz idők, súlyos viszonyok között kell folytatni a megkezdett munkát, pedig a feladatok nagy sorozata áll még előttünk, amelyeknek sikeres megoldása elengedhetetlen feltétele a főváros továbbfejlődésének, boldogulásának. Az általánosan súlyos, kedvezőtlen gazdasági viszonyok által teremtett helyzet kettős feladatot ró a hatóságra. Végső erőmegfeszítéssel arra is kell törekedni, hogy most, amikor a magánvállalkozás