Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

2.2 1913. január 24. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 167 - 168

1913. január 24-iki közgyűlés. 166—168. szám. 71 !167. Tárgyaltatott a tanács 158.166/1912— V. számú előterjesztése: a villamos vasutak és egyéb jár­müvek által okozott balesetek elhárítására szükséges intézkedések megsürgetése ügyében. !168. Tárgyaltatott a tanács 161.046/1912—Xli számú előterjesztése: Vaszary Kolos bibornok-érsek, hercegprímás búcsúzó iratára. 1. Az állomási vágányok tervezett kibővítéséből és átalakításából kifolyólag, valamint az ezek követ­keztében szükségessé váló mellékmunkálatok miatt a székesfővárost semmifélé költség nem terhelheti. 2. A kibővített, illetőleg átalakított vágányokra az érvényben levő, egységesített területhasználati szerződés összes hatarozmányai kiterjesztetnek, mire nézve pótszerződés kötendő. Ez a határozat a fővárosi közmunkák tanácsa útján a m. kir. belügyminiszterhez jóváhagyás végett, felterjesztendő. Erről további intézkedés végett, a tanács tárgy­iraton értesíttetik. A közgyűlés a tanács javaslatát elfogadva, a m. kir. belügy- és kereskedelemügyi miniszterhez indokolt felterjesztést intéz a székesfőváros területén a villamos vasutak és egyéb járművek által okozott gyakori balesetek lehető elhárítása céljából szükséges intézkedések mielőbbi elrendelése iránt. A közgyűlés Vaszary Kolos bibornok-érsek, hercegprímás Ö Eminenciájának az esztergomi érseki székről történt visszavonulása alkalmából a székes­főváros törvényhatóságához intézett búcsúiratában foglaltakat tudomásul veszi, s a tanács javaslatának elfogadásával a búcsúiratra válaszolólag a következő szövegű feliratot intézi Ő Eminenciájához: „Főmagasságú és Főtisztelendő Bibornok-Érsek, Hercegprimás Úr! Kegyes Főpásztorunk! Mélyen meghatva fordul a székesfőváros törvény­hatósági bizottsága Főmagasságodhoz, hogy vála­szoljon azon hozzánk intézett s meleg búcsúszavakat tartalmazó iratára, amellyel az esztergomi érseki fő­egyházmegye kormányzatától való visszavonulását — mint befejezett tényt — velünk hivatalosan kö­zölni méltóztatott. Főmagasságodnak kiváló egyéni tulajdonságai, amelyek mindenkoron szokatlan fénnyel ragyogták be azt a széket, melybe Felséges királyunknak, leg­főbb kegyurunknak bizalma 21 év előtt ülteté; a mély vallásosság és lankadatlan buzgóság, amellyel Isten dicsőségén és a katholikus egyház javán magasztos érseki tisztében mindenha munkálkodott; a tántorit­hatlan hűség, amellyel országunknak, édes hazánknak őseink vérével megszentelt földjéhez ragaszkodik; a meleg szeretet, amely minden cselekedetéből híveihez, nemzetéhez intézett minden szózatából szétárad, Fő­magasságodat a hitnek, a hazaszeretetnek, a békének, a türelmességnek és az emberszeretetnek fennkölt apostolává, egyházának díszévé és a magyar nemzet büszkeségévé avatták. A búcsúzás óráiban a kegyeletes emlékezés szárnyain élénk színekben elevenül meg előttünk az a rendkívül meleg éé szivélyes viszony, melyet Fő­magasságod, mint szeretett fővárosunknak főpásztora, velünk, a székesfőváros törvényhatóságával, mint kegyúrral mindenkor annyi bensőséggel igyekezett fenntartani és ápolni. Legbensőbb hálánkat fejezve ki Főmagasságod­nak velünk szemben minden időben tanúsított jó­indulatáért és előzékenységéért, biztosítjuk Főmagas­ságodat a jövőben sem szűnő változatlan ragaszko­dásunkról, s arról, hogy tőlünk telhetőleg a jövőben

Next

/
Thumbnails
Contents