Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913
20. 1913. október 8. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályrendelet a székesfőváros közigazgatási alkalmazottak és azok hozzátatozóinak nyugdíjszerű ellátásáról
680 1913. október 8-iki közgyűlés. 1890. szám. hunyttal annak tényleges szolgálata idejében vagy még azelőtt törvényesen egybekelt, a házasság megkötése a férj halála napját legalább fél évvel megelőzte, a férj elhunyta alkalmával attól törvényesen elválva nem volt és férjével annak haláláig együtt élt. Ha az özvegy férje elhunyta idejében vele tényleg együtt nem élt, a jelen szabályrendelet alapján ellátásra csak abban az esetben tarthat igényt, ha a 40. §. 2. pontjában körülírt módon bizonyítja, hogy a különélés nem az 5 hibájából következett be. Az özvegy házasélete első félévén belül is tarthat igényt ellátásra, ha bebizonyítja, hogy férje egybekelésük alkalmával nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, vagy ha a házasság törvényesítés céljából történt, vagy a házasságból utószülött gyermek származott. Az özvegyi ellátásra való igény azonban be nem áll akkor, ha a házasságkötés alkalmával a férj már 60 évnél idősebb volt, kivéve azokat az eseteket, ha a férj a házasság megkötése után még legalább három éven át szolgál, vagy ha a házasságból gyermekek származnak, vagy ha azáltal gyermekek törvényesíttetnek, továbbá akkor sem, ha a házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett, kivéve azt az esetet, ha a férj az egybekelés után ismét a székesfőváros szolgálatába lépett és legalább egy évig szolgált. Az a nő, akinek a fővárosi alkalmazottal kötött házasságát a biróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra akkor: ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó birói Ítélet a házasságot egyedül a férj hibájából bontotta fel és ha a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte. Ebben az esetben, ha a férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a nőt a teljes összegű özvegyi nyugdíj illeti meg; ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és az előbbi pontban említett elvált nő, vagy nők a szabályszerű özvegyi nyugdíjban egyenlő mértékben osztoznak. Az elvált nő részére megállapítandó özvegyi nyugdíj azonban — tekintet nélkül arra, hogy maradt-e hátra igényjogosult özvegy, vagy sem — nem haladhatja meg annak a tartásdíjnak az összegét, amelynek fizetésére a volt férj volt kötelezve. Ha a tartásdíjnak az összege kisebb, mint az özvegyi nyugdíjnak az elvált nőt megillető hányada, a különbözetet az igényjogosult özvegy részére kell kiadni. Az a nő, aki olyan fővárosi alkalmazotthoz ment nőül, akinek korábbi házasságát a birósag jogerősen felbontotta, a teljes összegű" özvegyi nyugdíjra csak akkor tarthat igényt, ha férjének korábbi neje részére nem állapíttatott meg utánna özvegyi nyugdíj, vagy ha az e nő részére megállapított özvegyi nyugdíj bármely okból beszuntettetett. Az özvegy az özvegyi nyugdíjból és a gyermekek részére engedélyezett nevelési járulékokbö nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének k°_ rab házasságából származott gyermekeit ,is kötele eltartani és nevelni. t Ha az özvegy ennek a kötelességének elegei nem tesz, vagy ha a gyermekek bármely OK nem élnek az özveggyel közös háztartásba , a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermeKe* nevelési járuléka, sőt esetleg az özvegyi "?"£'j.. nak egy része is — azonban legföljebb egy mada — a gyámhatóság által kirendelt gy an1 ' vagy gondnok kezeihez szolgáltattassék ki.
