Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

19. 1913. szeptember 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1730

634 1913. szeptember 24-iki közgyűlés. 1729—1730. szám. évtizedeken át a főváros közönsége által igénybevett szabad átjárást teljesen lehetetlenné tette és a tilalmi táblákkal az átjárást egyenesen megtiltja? 2. Van-e a katonai kincstárnak joga egyoldalúlag ilyen tilalmi táblákat elhelyezni és az átjárást megtiltani ? 3. De ha volna is joga a katonai kincstárnak az elzáráshoz, nem tartja-e a polgármester úr szükségesnek odahatni, hogy a régi átjárók, különösen pedig az Alkotás-utcától a Korlát-utcáig, a Déli-vasút indulóházától a Korlát-utcáig, a Krisztinakőrút és Mikó-utca sarkától az Atilla-utcai iskoláig, valamint az Atilla-utca és Mikó-utca sarkától a Maros-utcáig a gyalogjárás továbbra is állandóan meghagyassák ? 4. A katonai kincstár egyáltalán kért-e a fővárosi hatóságtól bekerítési engedélyt és ezen kitűzés a fővárosi hatóság által történt-e? Valamint, hogy a felállított kerítés a megfelelő helyen van-e felállítva ? 5. Nem tartja-e a polgármester úr már szükségesnek és kívánatosnak, hogy a Vérmező Atillautcai szélén és a járdának háromnegyedrészét átfoglaló Salpeter-raktár, amelyben azonban csak lim-lom van, onnan eltávolíttassák? 6. Nem lehetne-e kieszközölni, hogy a Vérmezőn levő őrház körül sodronyhúzallal bekerített helyen, a város közepén paradicsom, kukorica, kelkáposzta és más konyhavetemények ne ültettessenek?" 1730. Dr. Bischitz Miksa bizottsági tag terjedelmes indoklás előrebocsátása után, a Hungáriakörúti vasúti átjárónál történt vasúti baleset ügyében a következő interpellációt terjeszti elő: „Miután a Hungária-körúti vasúti átjáró jelenlegi állapotában állandóan életveszéllyel fenyegeti a környék lakosait, a járó-kelőket, a jármüveken közlekedőket és miután az 1913. szeptember 23-án történt borzalmas szerencsétlenség annak a tarthatatlan helyzetnek következménye, amely miatt úgy a környékbeli lakosság, mint a főváros képviselőtestülete több mint egy évtized óta számos alkalommal és ismételten hiába kérte és sürgette a magyar államvasutak azonnali intézkedését: kérdem a mélyen tisztelt polgármester urat: hajlandó-e a magyar államvasutak igazgatóságánál, illetve a kereskedelmi miniszter úrnál sürgősen és személyesen eljárni abban az irányban, hogy a további szerencsétlenségek elkerülése és megelőzése végett a veszedelem elhárítására alkalmas viadukt létesítése a lehető legrövidebb idő alatt megtörténjék; hajlandó-e odahatni, hogy addig is, míg a viadukt létesül, ideiglenesen oly óvóintézkedések tétessenek, amelyek a kisebb-nagyobb szerencsétlenségeknek napról-napra való megismétlődését kizárják; s végül hajlandó-e a felizgatott és megriadt lakosság megnyugtatása céljából eljárásának eredményét a törvényhatóságnak legközelebb tartandó közgyűlésén közölni?" Dr. Bárczy István polgármester az interpellációra nyomban a következő választ adja: „T. Közgyűlés A legutolsó szerencsétlenség, amelyről az interpelláló bizottsági tag úr megemlékezett, nagyon szomorú alkalom arra, hogy igazolja, miszeAz interpelláció közöltetik a polgármesterrel. Erről a polgármester jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő.