Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913

6. 1913. február 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 400 - Szabályrendelet a székesfőváros közigazgatási alkalmazottainak és azok hozzátatrozóinak nyugdíjaszerű ellátásáról

154 1912. február 26-iki közgyűlés. 400. szám! Az özvegy házasélete első félévén belül is tarthat igényt ellátásra, ha bebizonyítja, hogy' férje egybekelésük alkalmával nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, vagy ha a házasság törvényesítés céljából történt, vagy a házasságból utószülött gyermek származott. Az özvegyi ellátásra való igény azonban be nem áll akkor, ha a házasságkötés alkalmával a férj már 60 évnél idősebb volt, kivéve azokai az eseteket, ha a férj a házasság megkötése után még legalább három éven át szolgál, vagy ha a házasságból gyermekek származnak, - vagy ha azáltal gyermekek törvényesíttetnek, továbbá akkor sem, ha a házasság a férj nyugdíjazott állapotában köttetett, kivéve azt az esetet, ha a férj az egybekelés után ismét a székesfőváros szolgálatába lépett és legalább egy évig szolgált. Az a nő, akinek a fővárosi alkalmazottal kötött házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, igényt tarthat özvegyi nyugdíjra akkor: ha nem ment újból férjhez, ha a házasság felbontását kimondó birói Ítélet a házasságot egyedül a férj hibájából bontotta fel és ha a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte. Ebben az esetben, ha a férj halálakor igényjogosult özvegyet nem hagyott hátra, a nőt a teljes összegű özvegyi nyugdíj illeti meg; ha pedig a volt férj halálakor igényjogosult özvegyet is hagyott hátra, ez az özvegy és az előbbi pontban említett elvált nő, vagy nők a törvényszerű özvegyi nyugdíjban egyenlő mórtékben osztoznak. Az elvált nő részére megállapítandó özvegyi nyugdíj azonban — tekintet nélkül arra, hogy maradt-e hátra igényjogosult özvegy, vagy sem — nem haladhatja meg annak a tartásdíjnak az összegét, amelynek fizetésére a volt férj volt kötelezve. Ha a tartásdíjnak az összege kisebb, mint az özvegyi nyugdíjnak az elvált nőt megillető hányada, a különbözetet az igényjogosult özvegy részére kell kiadni. Az a nő, aki olyan fővárosi alkalmazotthoz ment nőül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű özvegyi nyugdíjra csak akkor tarthat igényt, ha férjének korábbi neje részére nem állapíttatott meg utánna özvegyi nyugdíj, vagy ha az e nő részére megállapított özvegyi nyugdíj bármely okból beszüntettetett. Az Özvegy az özvegyi nyugdíjból és a gyermekek részére engedélyezett nevelési járulékokból nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének korábbi házasságából származott gyermekeit is köteles eltartani és nevelni. Ha az özvegy ennek a kötelességének eleget nem tesz, vagy ha a gyermekek bármely okból nem élnek az özveggyel közös háztartásban, a gyámhatóság elrendelheti, hogy a gyermekek nevelési járuléka, sőt esetleg az özvegyi nyugdíjnak egy része is — azonban legföljebb egyharmada — a gyámhatóság által kirendelt gyám, vagy gondnok kezeihez szolgáltattassék ki. 20. §. A székesfőváros szolgálatában vagy nyugdíjas állapotban elhunyt nő férje a temetési segítségen kívül semminemű ellátásra igényt nem tarthat. 21. §. A nyugdíjazott, vagy nyugdíjjogosultsággal bíró fővárosi alkalmazottak özvegyei általában felét kapják annak az összegnek, amelyet az elhunyt