Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1913
5. 1913. február 15. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 351
126 1913. február 15-ifci közgyűlés. Méltóságos Főpolgármester Úr! Bennünket mindnyájunkat, akik most itt együtt vagyunk, e gy na gy> hatalmas, nem mindennapi érzés hat át és egyesít: az a rajongó szeretet, amellyel különbség nélkül viselkedünk, valamennyiünk a mi sok megpróbáltatásnak kitett országunk fővárosa iránt és amely rajongó szeretetünkből kifolyólag mi nem csak azt akarjuk, hogy itt egy szép, egy nagy világváros legyen, hanem mi azon igyekszünk, hogy felneveljünk egy új nemzedéket, egy egészségesebbet, egy testileg, lelkileg, gazdaságilag erősebbet, bátrabbat, egy küzdelemre készebbet és — ha lehet — egy boldogabbat. Ha mi ebben az egységes érzésben Méltóságoddal összeforva tovább működünk, ha Méltóságod a főváros autonómiáját, — amely autonómia a főváros boldogulásának a legfőbb alapja és amelynek sértetlenségéhez mi valamennyien akadályt nem ismerő elszántsággal ragaszkodunk, — tiszteletben tartva, magas állásában a mi önkormányzatunk szabadságának hatalmas védőpajzsa lesz, akkor az a nagy tudás, az a fényes tehetség, az a nagy szorgalom, az a sokoldalú befolyás és az a kemény akaraterő dúsan, pazarul fogja ontani értékes gyümölcseit erre a fővárosra, áldás fog fakadni nyomában és megfogja találni fővárosi közéleti működésének jutalmát a polgárság és a polgárság képviseletének őszinte hálájában, mindinkább fokozódó bizalmában, mind melegebb ragaszkodásában és szeretetében. Ezekkel a meleg érzelmekkel üdvözlöm mo'st már Méltóságodat az egész törvényhatóság nevében." A kitörő éljenzésekkel többször megszakított üdvözlő beszéd elhangzása után dr. Heltai Ferenc főpolgármester a következő beszédet intézi a közgyűléshez : „Tisztelt Közgyűlés! Amidőn hivatalos eskümet letéve, főpolgármesteri állásomat elfoglalom, mély meghatottság vesz erőt rajtam. Csodálatos és kifürkészhetetlen az isteni Gondviselés akarata, mely 22 évi odaadó és lelkiismeretes munka után az ottani padokról ide vezetett, ahová jutni sohasem akartam. Aki ismeri az emberi szív minden rejtekét, tudja, hogy ezen állás elnyeréseért egyetlen lépést nem tettem, ellenkezőleg minden tőlem telhetőt elkövettem, múlnék el ez a megpróbáltatás. Másként történt, mint óhajtottam. Elfoglalom tehát az állást, melyre Ő Felsége, urunk "és királyunk soha meg nem hálálható kegyelme kijelölt és a kormány és a tőrvényhatóság bizalma meghívott. Elfoglalom azzal a szilárd és meg nem ingatható erős elhatározással,
