Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

22. 1912. december 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1868 - 1869

716 1912. december 18-iki közgyűlés. 1869. szám. megtettük azt, hogy mi, gázművek, vásároltunk kokszot. Vásároltunk pedig tényleg leszállítva 1350 vaggon bécsi gázgyári kokszot és 275 vaggon orlaui kokszot, összesen tehát 1625 vaggont s rendeltünk még obligó nélkül 500 vaggon bécsi kokszot. Ebből láthatja a közgyűlés, hogy nemcsak egész termelésünket a fogyasztó közönség rendelkezésére bocsátottuk, hanem még a kötelességszerű gondoskodáson felül 2125 vaggon kokszot szereztünk be s megtettük ezt anélkül, hogy a koksz 3 K 60 filléres árát felemeltük volna. A bécsi koksz önköltségi áron adatik el és ez 4 korona 50 fillér, illetőleg házhoz szállítva 4 korona 90 fillér. Megtettük, hogy árfelemelés nélkül árusítjuk a budapesti kokszot, amiáltal Budapest az egyetlen piac a kontinensen, amely nem emelte fel a gázgyári koksz árát. Az egész kontinensen mindenütt felemelték, csakis mi nem, még pedig kifejezetten azért, mert a szegény néposztály érdekeit tekintettük. Hogy a kokszszükséglet az idén nagyobb, mint bármikor volt, annak az a magyarázata, hogy Budapesten az utolsó időben csak nagyon nehezen lehetett szénhez jutni. Mindazok, akik nem jutottak szénhez, kokszot rendeltek. És a koksztüzeléshez és fűtéshez folyamodtak az idén olyanok is, akik azelőtt sohasem használták s különben ma sem használnák, dacára, hogy a koksz fűtőértéke sokkal nagyobb, mint megfelelő értékű széné, mert sokkal nagyobb a kalóriája. Arról szó sem lehet, hogy ilyen viszonyok közt a gázművek az egész főváros koksz, illetőleg koksz plusz szén szükségletét elégíthessék ki. Mi' az idén, az egész éven át 10.500 vaggont termeltünk s tényleg eladtunk, illetve elszállítottunk 11.000-et, tehát jóval többet, mint az egész évi termelésünk. Mi a koksztermelésben korlátozva vagyunk, mert az csak a gáztermeléssel arányban történhetik. Ha tehát mi 2125 vaggonnal vásároltunk kokszot, akkor nem vádolhatja senki a gázműveket azzal, hogy nincs figyelemmel a főváros koksz szükségletének a kielégítésére. Mi kötelessegszeruleg többet tettünk, mint amennyit a saját gáztermelésünk megengedett volna s elmentünk Bécsbe kokszért, mert sehol máshol nem volt kapható. Hogy a bécsi készlet mikor fogy ki teljesen, az az időjárástól függ. Nekünk még 500 vaggon van biztosítva. Ha tehát mi, a budapesti gázművek, több kokszot adunk el, mint amennyi magunknak rendelkezésünkre áll; ha mi vettünk több mint 2000 vaggon kokszot azért, hogy önköltségen bocsássuk a közönség rendelkezésére: azt hiszem, mindenben megfeleltünk azon kötelezettségünknek, amely a közönség szempontjából reánk hárul. Igaz, voltak a kokszkihordás körül késedelmek, ezek azonban teljesen elmultak. De arra, hogy én azoknak a kokszszükségletét fedezzem, akik másoknál csináltak kötéseket s most mikor azokat a szállítók nem tudják betartani, én elvonjam a kisemberek szükségletét, arra igenis nem vállalkozom. Tudok eseteket, hogy nagy fogyasztók másokkal csináltak kötéseket, olcsóbb áron, mint tőlünk ajánlatokat kaptak, 1—2 fillér differenciáért másokhoz fordultak a fővárosi gázgyári koksz dolgában. Most az illetők nem tudják a kötéseket teljesíteni, az elvállalt mennyiséget szállítani, mert igenis mi a nagyszállítóknak is csak annyit adunk, amenynyit a kötés szerint adnunk kell. Az ilyen nagy vállalatok most jönnek hozzánk, hogy lépjünk be szállítóik helyett a kötéseket lebonyolítani. Ha lehet és amennyiben lehet, ezeket is teljesítjük, de nekünk elsősorban a háztartási kokszot kell biztosítani. Olyan rendelkezéseket adtunk ki, hogy egyelőre senki 10 métermázsánál többet nem kaphat, mert azokat az ezreket, akik napról-napra vásárolnak, ilyenek ezer-