Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

18. 1912. november 6. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1616

624 1912. november 6-iki közgyűlés. 1615—1616. szám. alkalmazta a szigornak azt a mértékét, mely indokolt lett volna. Amióta azonban a kötelező taxaméter életbelépett és ezzel kapcsolatban főképen az egyfogatú bérkocsisok kereseti viszonyai lényegesen megjavultak, a főkapitányság a legnagyobb szigorral.jár el és nemcsak az előírt időszaki kocsivizsgálatok alkalmával, hanem úgyszólván állandóan ellenőrizteti a bérkocsikat, amely eljárásnak a következménye az, hogy naponként három-négy hajtási jogosítványt vonnak be — természetesen arra az időre, amíg a bérkocsitulajdonosok a kocsijukat rendbebozzák — és a folyó évben több mint 1000 esetben indítottak kihágási eljárást. Ami az interpelláció második és harmadik pontjaiban feltett kérdéseket illeti, ezekre nézve a válasz az, hogy a felhozott panaszok és hiányok végleges orvoslása és megszüntetése csakis az automobil bérkocsik forgalombahozása után lesz eszközölhető és akkor fog a bérkocsik létszáma újból megállapíttatni, továbbá ugyanakkor fog az állomások és az azokon elhelyezendő bérkocsik létszáma újból megállapíttatni oly irányban, hogy a közlekedő közönség igényei minden tekintetben kielégíttessenek. A tanács tehát abban a meggyőződésben van, hogy a fennforgó bajokat az automobil bérkocsik életbeléptetése előtt gyökeresen nem lehet orvosolni, ellenben ezen bérkocsik forgalomba hozatalával egyidejűleg az összes bajok megszüntethetők lesznek. Kérem a t. közgyűlést, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék." Dr. Baránszky Gyula bizottsági tag kijelenti, hogy a válasznak a bérkocsiállomások szaporítására vonatkozó részét tudomásul nem veszi, s kéri annak napirendre leendő kitűzését. !1616. Dr. Wildner Ödön tanácsnok Vértes Emil bizottsági tagnak, a Belvárosban tervezett műhelyház késedelmes felépítése ügyében előterjesztett interpellációjára a következő választ adja: „Az interpelláció két részből áll, az egyik a múltra vonatkozik, a másik a jövőre. A múltra vonatkozólag az a válaszom, hogy tény az, hogy a múlt építési programmban ugyanakkor, amikor a közgyűlés a VI. kerületi Lehel-utcai műhelyház építését elhatározta, egy kisebb összeget engedélyezett a belvárosi műhelyház céljára is. Azért kisebb összeget, mert egyelőre másra, mint egy meglevő ház megfelelő átalakítására nem gondolhattunk, minthogy a fővárosnak a Belvárosban erre a célra lefoglalható telke nincs, telekvételre pedig a rendkívül magas és a 30 éves adómentesség által még csak fokozódó árak miatt nem lehetett gondolni. Az átalakítandó épület, a Gróf Károlyi-utcai elemi iskola felszabadulandó épülete lett volna, minthogy azonban ez az épület időközben más célra jelöltetett ki, minthogy továbbá a belvárosi bizottsági tagok részéről egy kiterjedtebb, ezzel kapcsolatos indítvány adatott be, t. i. vásárcsarnok, árúház, iroda és kisiparosok elhelyezésére szolgáló műhelyház létesítésére irányuló indítvány tétetett, minthogy végül a kedvezőtlen pénzügyi viszonyok miatt a tanács egy időre minden további új szociálpolitikai építkezést felfüggesztett a kedvezőbb viszonyok beálltáig, továbbá bevárandónak tartja a nemsokára elkészülő VI. kerületi műhelyház kísérletének első tapasztalatait: ezért nem történt meg a belvárosi műhelyház építése. Ami a jövőt illeti, a tanács a jövő év tavaszán, ha a pénzügyi viszonyok engedik és egy új kölcsön az újabb beruházásokat megengedi, ismét egy további A közgyűlés a választ tudomásul veszi.