Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1912

1. 1912. január 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 88

I 38 1911. január 17-iki közgyűlés. 88^ szám. A második ellenőrzési mód az, amelyre dr. Pető bizottsági tag úr utalt, hogy t. i. az iparfelügyeiöség részéről történjék az ellenőrzés. Előre kell bocsátani azt, hogy az előbb említett elviszempontbólaz iparfelügyelök ellenőrzésében sem lát garanciát a balesetek ellen, mert ezzel is megosztanák a felelősséget, de másrészt kétségtelen az, hogy az iparfelügyelői törvényben megállapított ellenőrzés valósággal karikatúrája minden ellenőrzésnek, mert Magyarországon egyetlenegy iparfelügyelő van, aki ezzel foglalkozik és ennek kellene az összes magyarországi építkezéseket a baleseti és munkásvédelmi szempontból ellenőrizni, ez pedig teljes lehetetlenség. Mégis tekintettel arra, hogy a belügyminiszter a leiratában a tanácsnak nagyon is a lelkére kötötte, hogy az építési balesetek elhárítása érdekében a kerületi mérnöki állások szaporíttassanak, azt hiszi, hogy a tanács nem tehet egyebet, mint hogy a belügyminiszterhez felír és pedig olyképen, hogy erre nézve tudvalevőleg ott van az iparfelügyelői intézmény és ha a miniszter azon a nézeten van, hogy közigazgatási utón lehet valamit csinálni, legyen szíves oly értelemben intézkedni, hogy az iparfelügyelőség a törvény által kirendelt közegeivel végezhesse el az ellenőrzést. Ilyen értelemben fog is felterjesztés intéztetni a belügyminiszterhez. Még egy irányban kívánnak felterjesztést intézni a belügyminiszterhez, illetve a belügyminiszteren keresztül a kereskedelmi miniszterhez, nevezetesen a szakértők kérdésében. Amikor az új építési szabályzatot tárgyalták, akkor is felmerült az a kérdés, hogy a szakértők a megállapításánál bajok vannak, nem is bajok, mint inkább visszaélések. Különösen az ipartörvénynek a régi jogot respektáló rendelkezése folytán bekövetkezett az, hogy vannak olyan kvalifikáció nélküli egyének, akiknek meg van a formai kvalifikációjuk, de nincs meg a tényleges kvalifikációjuk ezen építkezésekre, másfelől a vállalkozásnál rájöttek arra a kellemes megoldásra, hogy éppen úgy, mint az újságoknál alkalmazzák a Sitzredaktőröket, itt is alkalmaznak az építkezéseknél Sitzbaumeister-eket, ezekkel aláíratják a terveket és ezek vállalják a felelősséget. Ez nem helyes. Kétségtelen, hogy itt a megfelelő orvoslást megtalálni nem könnyű és mindenesetre nem a főváros van abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. Ennélfogva abban a felterjesztésben, amelyet a belügyminiszterhez intéznek, azt is fogják kérni, hogy a kereskedelmi miniszter útján vétesse revizió alá a szakértők kérdését és állapítsa meg azt újból. Különösen szükség van erre egy más kérdés szempontjából, a vasbeton munka szempontjából. Ma itt kialakult az a praxis, hogy egyes ilyen vasbetonszerkezeteket készítő cégek tulajdonképen azon a réven, hogy ők specialisták, élvezik a bizalmi állást és őket fogadják el szakértőkül, pedig ez tényleg nem hitelesített kvalifikáció, másfelől az építőmesterek saját bevallásuk szerint, az építőmesterek nem alkalmasak a vasbeton-munkák tekintetében a felelősséget elvállalni, mert ez egészen speciális szakismereteket feltételező munkálat. Ebben a tekintetben is szükség van tehát a szakértő-kérdés rendezésére. Dr. Pető bizottsági tag úr felvetette azt, hogy esetleg a munkaadókból és amunkásokból kombinált szervezet nem volna-e megfelelő az építkezési balesetek szempontjából való felülvizsgálatra. Ebben a tekintetben is az a nézete, hogy az ilyen ellenőrzéstől valami sokat nem lehet várni. Az ilyen érdekképviseletnek először is ott van voltaképen helye, ahol érdekellentétek vannak a munkaadók és a munkások , között; itt azonban nincsen igazi érdekellentét, mert a munkaadóknak épen olyan érdekük, hogy ne történjék baleset, mint a munkásoknak; itt amennyiben