Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

2. 1911. január 25 . rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 189

76 1911. január 25-iki közgyűlés. 189 szám. mondja, hogy körülbelül 1000 pár cipő szükséges 1 évben, amelynél az eddigi beszerzéssel szemben állítólag páronkint 2 K-t, vagy valamivel többet takarítanak meg, akkor tisztán látják azt, hogy ebbe bele van kalkulálva a kifizetett munkadíj és anyag, ami azonban azzal egyéb üzemi költsége is felmerül a városnak az nincs bele kalkulálva. Az egész megtakarítás, amit a maga részéről tagad, hogy van, alig tesz ki egy pár 100 K-t, egy pár 100 K megtakarítás végett pedig egy ipari cikket községesíteni és ezzel az elvi szemponton oly óriási nagy rést vágni egy oly elvi gazdasági irányban, amely fölött elsősorban a főváros tanácsának kell őrködni, ezt nem tartja helyesnek és szükségesnek tartja, hogy a közgyűlés alkalomadtán ezzel elvi szempontokból is foglalkozzék. Szóló nem kíván belemenni a részletekbe, csak egy körülményt kíván felhozni, melyet a közbeszóló bizottsági tagnak figyelmébe ajánl. Nagyon szomorú dolog az, hogy Magyarországban, ahol most már körülbelül 25 év óta intenzivebben foglalkoznak az iparfejlesztésnek rendszeres politikájával, a magyar ipari közigazgatás minden áldozatot meghoz, hogy ipari munkásokat neveljen, a növendékeket minél jobban szaporítsa, amikor kinevelték az ipari munkásokat, akkor azok nem mennek a saját iparukba kenyeret keresni, hanem beállanak az utcaseprők közé, beállanak postaszolgáknak, vagy 30—35 frt-ért a városi hivatalokba mennek, házmesteri állásokat keresnek és amikor mindezeket a tényeket látják, nem azt kell felhozni, hogy a budapesti cipész egy pár bakancsot csinálni nem tud, hanem teremtsenek olyan ipart, hogy megcsinálják a bakancsot itt, erre könnyebb az ipari szakmunkást rábírni mint az utcaseprői méltóságra. Szakmunkást nevelni sokkal nehezebb, mint utcaseprőket, az utcaseprőket más rétegből kell venni, mint az ipari munkásságból. Ezt. a ..kérdést.is ajánlja a polgármester úr figyelmébe mint Magyarország fővárosának .ipari politikájának egyik igen súlyos és sérelmes, sőt a mai viszonyok között már egy olyan sérelmes és veszedelmes pontját, amellyel itt a közgyűlésben is kell iparosztályilag foglalkozni. Ezek súlyos gazdasági, súlyos szociálpolitikai kérdések, amelyeket nem egy ellenkező nézetnek közbeszólásával, hanem alaposan rrjeggondolt felfogásnak előterjesztésével lehet csak megoldani. Mindezek után a következő interpellációt intézi a polgármester úrhoz: 1. Van-e tudomása a polgármester úrnak, hogy a főváros cipőkészítő-műhelyt tart fönn és a tanács 122.405 1910. sz. határozatával már a folyó évi szükségletet ezen felállított házi kezelésű műhelyében óhajtja elkészíttetni; továbbá, hogy a már eddig is felállított műhelyeken kívül, legközelebb egy szabóipari műhelyt is szándékozik berendezni. 2. Helyesnek és iparfejlesztési akcióknak megfelelőnek, főleg" pedig kisiparosaink gazdasági létérdekeivel ösázeegyeztetőnek tartja-e, hogy az ipari üzemek községesítése folytatólagosan kiterjesztessék oly időben, amikor az iparosság és első sorban a kisiparosok megélhetési viszonyai a fővárosban a külföldi és tömegtermelési verseny hatása alatt napról-napra súlyosabbra fordulnak? 3. Hajlandó-e a polgármester úr a tanács fent idézett határozatát felfüggeszteni és a köztisztasági hivatal cipőszükségletét a fővárosi kisiparosság által versenytárgyalás útján beszerezni? Az interpelláció a polgármester úrral közöltetik. Erről a polgármester úr jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő.