Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

17. 1911. október 25. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1810

19H. október 25-iki közgyűlés. 1809—1810. szám. 729 !1810. Folkusházy Lajos tanácsnok úr Bittner János bizottsági tag úrnak, a központi vásárcsarnoki árusítóhelyek bérbeadása ügyében előterjesztett interpellációjára a következő választ adja: Ezelőtt három esztendővel, 1908-ban, abból a célból, hogy a húsnál jelentkezett nagymérvű drágaság bizonyos módon enyhíttessék, behelyeztetett a központi vásárcsarnokba 3 cég, amelyek nagyobb keretekben foglalkoztak detail árusítással, behelyeztettek pedig azzal az intencióval és azzal az ígérettel a cégek részéről, hogy ott a marhahúst és a húsféléket 15—20°/o-al olcsóbban fogják árusítani. 1909. nyugdíj és évi 592 K kiegészítési összegben állapította meg — és pedig a következő okokból: az 1907. évi L1X. t.-c. 1. §-a csak azokra nézve állapítja meg az előző állami vagy törvényhatósági szolgálati időnek a beszámítását, akik állami szolgálatból törvényhatósági szolgálatba, vagy törvényhatósági szolgálatból állami szolgálatba, vagy egyik törvényhatóság szolgálatából a másik törvényhatóság szolgálatába lépnek át. Az állami szolgálat fogalmát az 1885. évi Xl-ik t.-c. 1. és 2. §-ai állapítják meg, ezen szakaszokban azonban a katonai szolgálat benn nem foglaltatik, sőt a törvény a 8. §. azon rendelkezésével, amely a hadseregnél és honvédségnél tényleges minőségben, közvetlenül megelőzőleg és félbeszakítás nélkül eltöltött állandó alkalmazást a viszonosság esetén és csak azon ideig, amíg a viszonosság fennáll, az állami szolgálatba beszámítani rendeli, világosan kifejezést ad annak, hogy a hadseregnél és honvédségnél eltöltött szolgálat a nyugdíj szempontjából nem állami szolgálat. A katonai szolgálatot az 1907. évi LIX. t.-c. sem mondja ki állami szolgálatnak s a katonai és a törvényhatósági szolgálat viszonosságát sem állapítja meg, csupán az állami és törvényhatósági szolgálat viszonosságát rendezi, — már pedig ha a törvényhozás ezen törvényben a katonai szolgálatot állami szolgálatnak kívánta volna kijelenteni s a katonai és törvényhatósági szolgálat viszonosságát kívánta volna megállapítani, úgy az erre vonatkozó rendelkezést kifejezetten törvénybe iktatta volna. Ennélfogva csupán az állami és a katonai szolgálat viszonosságára vonatkozólag vannak tételes rendelkezések, míg a katonai és a törvényhatósági szolgálat viszonosságát és ezen szolgálatok kölcsönös beszámítását megállapító és kimondó törvény nincs. Minthogy pedig a már hivatkozott 1907. évi LIX. t.-c. 4. §-a szerint a viszonosságnak törvényben meghatározott esetein kívül a törvényhatósági alkalmazottakra nézve annak a törvényhatóságnak a szabályrendelete irányadó, amelynek szolgálatában az illető alkalmazott utoljára állott, ennek folytán annak a megállapítására, hogy a fővárosi szolgálatot megelőző katonai szolgálat az ellátásnál beszámítható-e, egyedül az érvényben lévő fővárosi nyugdíjszabályrendelet intézkedései lehetnek irányadók, — már pedig a jelzett törvénycikk megalkotása és életbeléptetése után meghozott és a m. kir. belügyminisztérium által jóváhagyott 1661/1909. kgy. sz. fővárosi nyugdíjszabályrendelet utolsó bekezdése szerint, mely a fentebbiek szerint egyetlen törvényes rendelkezéssel sem ellenkezik, a fővárosi szolgálatot megelőzőleg eltöltött tényleges katonai szolgálat a fővárost alkalmazottak ellátásánál be nem számítható. Mindezeknél fogva a közgyűlés Szájbély Dénesnek az 56.431/1911. eln. számú véghatározat ellen beadott felebbezését a tanács indokolt előterjesztése alapján elutasítja. Erről a tanács tárgyiraton értesíttetik.