Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

2. 1911. január 25 . rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 184 - 185 - 186

1911. január 25-iki közgyűlés. idézett mindazon veszélyek, amelyekre az interpelláló bizottsági tag úr beszédében körülményesen rámutatott, a hatóságnak a veszély elhárítására irányuló beavatkozását egyenesen parancsolólag megkövetelik. De viszont kétségen felül áll az is, hogy itt, ahol egy változó női divatról van szó, ennek az óhajtott hatósági intézkedésnek olyannak kell lennie, amely nyomban foganatba is vehető. Ezért ez a kérdés épen ezen sajátos természeténél fogva nem lehet alkalmas arra, hogy a távoltartani kívánt veszélyek leküzdése érdekében teendő hatósági intézkedések a köztudomás szerint hosszadalmas (szakbizottmányi, tanácsi és közgyűlési) tárgyalást, illetve megállapítást, továbbá felsőbb kormányhatósági jóváhagyást s végül még külön életbeléptetést igénylő törvényhatósági szabályrendelet formájában valósíttassanak meg. Ebből a felfogásból kiindulva s különösen annak a célnak érdekében, hogy az annyira kívánatos hatósági beavatkozás sürgősen, azonnal bekövetkezhessek, a tanács a megvédésnek azt az egyedül rendelkezésre álló legrövidebb s így az adott helyzet közepette a legalkalmasabb módját választotta, hogy a kérdés szabályozását az 1881. évi XXI. t.-c. 8. §-ának első bekezdésében nyújtott törvényes alapon az államrendőrséggel karöltve és lehetőleg egyetértőleg keresse akként, amint az egyébként magában az interpellációban is egész világossággal kifejezésre jut. Ebből a célból a tanács a főkapitányi hivatalhoz megkeresést intézett és egyúttal szóbeli tárgyalás útján érintkezésbe lépett a főkapitányi hivatallal, az egyetértő rendezés érdekében foganatba veendő hatósági beavatkozás módozatai tekintetében elfoglalt álláspontjának kellő érvényesíthetése céljából. Az interpelláló bizottsági tag úr ebben a tekintetben három módozatot jelölt meg. Az egyik az volna, hogy a túlhosszú női kalaptük á kereskedelmi forgalomból kivonassanak. Ez azonban ok nélkül korlátozná a kereskedelmi forgalom szabadságát, mert hiszen a tü hosszúsága a kalap nagyságától függ. Épen úgy nem vezetne célhoz az ajánlott második mód: a tü maximális méretének a meghatározása, mert a tűnek az a része, amely a kalapfejen belül van, nem veszedelmes, hanem csak az a része, amely a kalapból kiáll. De a kalapból kiálló türész maximális hosszúságának a megállapítása sem volna helyénvaló, mert az ily rendelkezés betartásának az ellenőrzése- esetleg a közönség zaklatásával járna. Leghelyesebbnek látszik tehát az a rendelkezés, mely a kalapból kiálló tűre védőgomb alkalmazását teszi kötelezővé. Ezen az alapon bocsátotta ki a főkapitány úr a f. évi január 24-ik napján immár életbe is lépett 1635/1910. számú rendeletet, amely a tanácsnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját mindenben fedi s amely bizonyára alkalmas is leend elhárítani mindazokat a veszélyeket, melyek a mai divatos női kalaptük viseléséből származhatnak. E rendelet szerint: „Női kalapok megerősítésére csak olyan kalaptűk használhatók, amelyeknek hosszúsága a kalapfej átmérőjének megfelel. A tűnek a kalapfejen túlterjedő hegye a közönség testi épségének védelmére alkalmas védőgombbal látandók el. Aki tehát a kalapfej átmérőjével arányban nem álló túlhosszú kalaptűt visel, vagy a kiálló tűhegyet védőgombbal el nem látja, kihágást követ el, amely az illetékes ker. kapitányság által 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fog büntettetni." Mindezeket kiegészítőlég van szerencsém még bejelenteni azt is, hogy miután a tapasztalat szerint a veszélyes kalaptük viselete már a serdülő, iskola-