Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911
15. 1911. szeptember 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1406 - 1407 - 1408
1911. szeptember 27-iki közgyűlés. 1406—1408. szám. 631 Simon Jakab Sipos Ágoston Springer Ferenc dr. Stern József dr. Stieber Vince Strasser Imre dr. Szabó Gyula Szabó János Szabó József Szebeny Antal dr. törvényhatósági bizottsági Szekula Gyula Szelényi Jenő dr. Székács Antal Szigeti János Szilágyi Károly ' Szusz István Taubner Vilmos Temesváry Rezső dr. Tihanyi Károly tag urak. Török György Vámossy Károly dr. Vázsonyi Vilmos dr. Vértes Emil Vikár Béla Vladár Tivadar dr. Weinek József dr. Weisz Jakab dr. Weisz Manfréd Wellisch Alfréd Wellisch Sándor Wengritzky Ágoston Wilheim Adolf dr. Willinger Ferenc Wodianer Artúr Wolfner József (VI. ker.) Zboray Gyula Ziegler Géza !1406. Főpolgármester úr a mai napra egybehívott rendes közgyűlést délután 4 órakor megnyitván, a jegyzőkönyvnek saját elnöklete mellett leendő hitelesítésére Bálint Sándor, Beliczay Béla, Biscara Endre, Eckermann Ede, Fried Zsigmond, Günther Béla, Hermán Ödön, Kertscher István, dr. Kozma Jenő, Mayer Gyula és Tihanyi Károly törvényhatósági bizottsági tag urakat; a tanács részéről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármester urat kéri fel. !1407. Elnök úr bejelenti, hogy Ő Felsége születésnapja alkalmából a főváros részéről nyilvánított szerencsekivánatokat a legkegyelmesebben és köszönettel elfogadni méltóztatott. Hódolatteljes tisztelettel tudomásul vétetik. !1408. Elnök úr két gyászesetről tesz jelentést a közgyűlésnek, amelyek súlyos és fájdalmas veszteséget okoztak a fővárosnak. Az egyik dr. Barbás József nyugalmazott közkórházi főorvos, törvényhatósági bizottsági tagnak folyó hó 9-én 86 éves korában történt halála. A megboldogult egyik legrégibb tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, mert már Pest város közgyűlésének tagja volt és azóta polgártársai jól megérdemelt bizodalmából szakadatlanul viselte köztisztelettel és nagyrabecsüléssel környezve ezt a köztisztséget, amelyet lelkiismeretesen, buzgón töltött be, úgy, hogy még majdnem a legutolsó időkig is folytonos érdeklődéssel viseltetett a főváros ügyei iránt. Elismert, kiváló orvos volt az elhunyt, aki hosszú évek során, mint a főváros egyik közkórházának főorvosa szolgálta a főváros közegészségügyét és különösen az 1873. évi kolerajárvány alkalmával elmúlhatatlan érdemeket szerzett magának, mert mint a kolerakórház főorvosa önfeláldozással működött közre azon, hogy a járvány elfojtassék. Ez alkalommal Ő Felsége legmagasabb kitüntetésben is részesíteni méltóztatott. A másik, nem kevésbé súlyos veszteség dr. Gombár Tivadar kir. tanácsos, ügyvéd halála, aki folyó hó 24-én hunyt el. Ő hasonlóképen igen régi tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, még Buda város törvényhatósági bizottságának is tagja volt és azóta állandóan résztvett a főváros ügyeinek intézésében. Dr. Gombár Tivadar úgyszólván egész életét a közügyeknek szentelte, amelyeknek nagytekintélyű, közszeretetben és köztiszteletben álló, fáradhatatlan és önzetlen munkása volt mindhaláláig. Előkelő szerepet vitt a főváros társadalmi és politikai életében és kimagasló oszlopos tagja volt törvényhatóságunknak, amelynek tanácskozásaiban az ő szavának mindig nagy súlya volt. Mint ügyvéd, a fővárosi ügyvédi karnak, különösen mint jeles kriminálista, mondhatni dísze volt, egy időben országgyűlési képviselői minőségben a törvényhozásban is résztvett. A közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül Ő Felsége őt a királyi tanácsosi címmel tüntette ki, majd a IH-adosztályú vaskoronarendet adományozta neki. A törvényhatósági bizottság ezen két nesztorának, ezen két kiváló díszes tagjának elhunyta fájdalommal tölti el lelkünket és ezen érzésnek kíván tolmácsa lenni akkor, midőn indítványozza, hogy a