Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911
9. 1911. május 10. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 948
1911. május 10-iki közgyűlés. 947—948. szám. 361 ságok utasíttattak, hogy a maguk hatáskörében mindent elkövessenek a forgalom érdekében. Azt, amit egyesek szeretnének, hogy tiltassék be a nyaraló telepeken a házalás az élelmicikkekkel, megtenni nem lehet, mert ezzel sokkal nagyobb baj érné a nyaralókat. Mindenesetre nem a hatóságokon fog múlni, hogy minden intézkedés megtörténjék arra nézve, hogy ha csakugyan életképesnek mutatkozik ott az állandó piacnak a létesítése, akkor az tényleg létesüljön is. Kéri a válasz tudomásul vételét. Dr. Weinek József bizottsági tag úr szerint a székesfővárosnak annyi eszköz áll a rendelkezésére, hogy ha komolyan akar egy piacot létesíteni, azt meg is tudja tenni. Az természetes, hogy piacot átiratokkal, hirdetésekkel csinálni nem lehet. A legtöbb esetben az, árúsok ezt figyelembe sem veszik. Ott piac létesítésére okvetlenül szükség van, aminek a főbizonyítéka az, hogy az a két kofa, aki oda kijár, kitűnő üzleteket csinál. Félnyolc-nyolc óra tájban reggel 30—40 úri asszony várja a két kofát és drága pénzen kétszeresen fizetnek meg nekik mindent, mert mástól nem vehetnek, így van az egész nyaraló közönség, mely 1200—1600 koronát fizet azért, hogy kint lehessen. Ezt szóló szerint nem lehet közönyösen venni.'Nem húsról vagy a fogyasztási adó alá eső dolgokról van itt szó, mert hentes, mészáros van odakinn is, hanem különösen a háziszükséglethez tartozó zöldségekről, főzelékekről s ezzel nagyon jól el lehetne őket látni. Tessék kitelepíteni oda a vámház mellől egy-két árust, akik ott egymás nyakán vannak. Ha a város elengedi a kövezetvámot ezeknek, nagyon szívesen kimennek sokan közülök. A választ azért veszi tudomásul, mert felteszi, hogy amint a fejlődés szerint szükségesnek mutatkozik, a kellő intézkedések megtörténnek s esetleg annak idején az egész dolgot újra szóvá teheti. !948. Folkusházy Lajos tanácsnok úr Bittner János bizottsági tag úrnak a vásárfelügyelők számának elégtelensége ügyében előterjesztett interpellációjára válaszolván, előadja, hogy ami a vásárfelügyelők számának az elégtelenségét illeti, ezt olyan apodiktikusan állítani nem lehet, mert hiszen minden kerület el van látva egy-egy vásárfelügyelővel, a nagyobb kerületekben pedig a vásárfelügyelők mellé kisegítők is vannak alkalmazva megfelelő számban, úgy, hogy a személyzet száma megfelel a munka arányának. Az bizonyos, hogy ha azt akarjuk, hogy csaknem naponkint vizsgálják meg az összes árúsokat, üzleteket és telepeket, akkor a végzendő munka mennyiségéhez képest olyan nagy aránytalanság mutatkozik a vásárfelügyelők számában, hogy azt a hivatalos személyzet szaporításával megszüntetni nem lehet, mert akkor akár minden árus mellé kellene egy felügyelőt kívánni. Már pedig a vizsgálatnál, az ellenőrzésnél az a kötelességük a felügyelőknek, hogy jól beosszák az időt s nap-nap mellett más körzetben, más utcában, más árúsokat vizsgáljanak, ez meg is ' történik és még arra is marad idejük, hogy a szükséges meglepetésszerű vizsgálatokat is elvégezhessék; azonban ezeknek kedvéért sem látszik indokoltnak a vásárfelügyelök számának az emelése, valamint az sem, hogy ugyanezen cé lból kocsit adjanak a vásárfelügyelőknek, mert azok az á árúsok, akik a gyalog járó vásárfelügyelőt ki akarják j a tszani, kijátszák a kocsin járót is. Különben is az ellenőrzés hatályossága az illető tisztviselők lelkiismeretességén múlik s ha ez megvan, akkor teljesen egyre megy, kocsin vagy gyalog történik az. Ha pedig a tanács meggyőződik, hogy valamelyik kerületben a munka annyira megszaporodott, hogy a szeA közgyűlés a választ tudomásul veszi. 91
