Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911
7. 1911. április 5 . rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 677
282 1911- április 5-iki közg yűlé s. 677. szám. a benyomást keltik, mintha a közvéleményben meggyökerezett volna az a balvélemény, hogy a bizottsági tagság nem a közérdek, hanem a magánérdek szolgálatában áll. Ezzel a leghatározottabban szembe kell szállani és a közvéleményt oda kell irányítani, hogy a polgárság a nyugalom teljes érzetével bízza az ügyeket a törvényhatósági bizottságra. De ha olyan jelenségek merülnek fel, amelyek az említett balhiedelemnek még tápot is adnak és kétségessé is teszik, hogy a bizottsági tagok önzetlensége minden érdeken felül áll, akkor a jobb vélemény megalkotása nagyon nehéz lesz. A közel múltban olyan jelenség merült fel, amely épenséggel nem alkalmas tanúságot tenni arról, hogy a bizottsági tagok önzetlenül teljesítik vagy akarják teljesíteni hivatásukat és a legsajnosabb az, hogy ez a jelenség nem a közgyűlésből, nem is a bizottságokból merült fel, hanem a tanácsból indult ki, mely nem is illetékes fórum arra, hogy különösen ebben a kérdésben olyan kezdeményező lépést tegyen, amely a jövőre nézve valósággal kompromittáló lehet az összes bizottsági tagokra nézve. Arról van tudniillik szó, hogy a tanács felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez, hogy a közúti vasutak felülvizsgálatára kiküldött bizottsági tagok ezen működésük tartama alatt 30 korona napidíjat kapjanak. Ha ennek a felterjesztésnek a célja az, hogy jövőre a bizottsági tagok szorgalmasabban járjanak el erre az ülésre, szóló akkor azt hiszi, ez arculütése volna az egész közszereplésüknek. Mert ha a jövőben tényleg ej fognak jönni azok, akik nem jöttek el máskor, joggal mondhatja mindenki, hogy azt az érdektelenséget és önzetlenséget, amelyet elvárt volna a bizottsági tagoktól, ezek után egyáltalán senki sem várhatja. Ezt a dolgot szóló nem akarja éles kifejezéssel kidomborítani, mert meg van győződve, hogy a tanácsnak, illetve az ügyosztálynak a véleménye, vagy mondjuk a szándéka nem az lehetett, hogy talán a jövőre nézve olyan precedenst alkosson, hogy közfunkcióiért a bizottsági tag honoráriumot igényelhessen, azonban azt mindenesetre elvárhatták volna, hogy ha ilyen fontos kérdésben döntő lépésre határozza el magát a tanács, azzal elsősorban a közgyűlés elé lép. El lehet képzelni, milyen véleménnyel lesz a nagyközönség azon bizottsági tagokról, akik ezentúl pontosan meg fognak jelenni minden egyes ülésen, amely körülbelül öt hónapon keresztül tart és a jövőben majd más bizottságokban is, ahol szintén terhes a szolgálat, ugyanezen eszme fog felmerülni. Most van a tanterv revízió. Ott is felmerülhet a bizottságban az eszme, hogy ott is kapjanak fizetést. Szóló ennek alapján azt kívánja megállapítani, hogy a bizottsági tag azt a funkcióját, amelyet elvállal, minden ellenérték nélkül vállalja el és ha a felülvizsgáló bizottságban való működés terhes, tessék lemondani. Azt azonban nem lehet eltűrni, hogy olyan minőségében, melyet a város érdekében fogad el, honoráriumot kapjon. Engedelmet kér még annak felemlítésére, hogy a sorozó bizottság két hónapon keresztül 8—2 óráig működik. Előfordulhat, hogy majd a sorozó bizottság tagjai részére is fognak megszavazni díjakat. Később majd azt fogják észrevenni, hogy igen ferde helyzetbe kerül egyik-másik bizottsági tag, aki a városra való tekintettel, nem akarja elutasítani a bizottsági tagságot, de a honoráriumot sem utasíthatja el, mert a másik tagtárs lehet szegényebb, aki rászorul. így klasszifikálni nem lehet a bizottsági tagokat. Aki vállalkozik valamire, az vonja le annak a konzekvenciáit. Nagyon csodálja szóló, hogy a tanács
