Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1911

5. 1911. március 8. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 467

194 1911. március 8-i

ki közgyűlés. 466—

467. szám. A tisztelt közgyűlés meg lehet nyugodva, hogy részünkről minden megtörténik, ami Budapest székesfőváros érdekeinek a biztosítására alkalmas és semmi mulasztás nem történt. Egyet azonban ne kívánjanak tőlem, és ne kívánjanak a tanácstól. Hogy arról a kérdésről nyilatkozzunk, legalább is a mai stádiumban, hogy a földgáz milyen kapcsolatban van az új központi gázgyár építésével. Erre vonatkozólag nyilatkozatot nem tehetek. Dr. Feleki Béla bizottsági tag úr konstatálni kívánja, hogy tudja azt, hogy a vezérigazgató úr minő lelkiismeretességgel foglalkozik minden kérdéssel, ezzel a kérdéssel is és az ő lelkismeretességének az is lesz a következménye, hogy a saját számításait nem fogja olyanoknak tekinteni, amelyek ezen kérdésnél döntők lesznek, hanem fel fogja használni az alkalmat arra, hogy a közgyűlés ebben a kérdésben nyilatkozzék. Ami az általa is messze körben tett számításokat, az 50,000.000 koronát illeti, szóló nemcsak talán, de biztosan mondhatja, hogy az is kifizetődik, ha azt a többletet veszik, amely az ipari és fűtési célokra felhasználandó gáznál döntő szerepet fog játszani. Szóló nem várt pozitív feleletet ma az újonnan építendő gázgyár építése kérdésében, — ami financiális szempontból legjobban érdekli a közgyűlést, — csak fel akarta vetni a kérdést és jelezni akarta, hogy a közgyűlés éber figyelemmel kiséri ezt a dolgot és elvárja az illetékes hatóságtól, hogy felesleges lépést tenni nem fog. A választ a közgyűlés !467. Dr. Pető Sándor bizottsági tag úr felszólalván, kijelenti, hogy a főváros törvényhatósága egész lojálisán viselkedett és jó érzéket mutatott a főváros közigazgatási tisztviselői iráijt akkor, midőn már az 1911. évi költségvetésben a tisztviselők fizetésrendezése és státusrendezése cimén 1,300.000 K költséget befoglalt. Nagyon jól tudják azt, hogy a fővárosi tisztviselők javadalmazása nem olyan, amely egy intelligens, Budapesten lakó egyén egzisztenciájára elegendő és amennyire a főváros háztartása megengedte, a főváros közgyűlésében mindig meg volt a készség a főváros tisztviselőinek a helyzetét javítani. Teszi ezt a közgyűlés nemcsak azért, hogy javítson az illető tisztviselők helyzetén, hogy körülbelül 5000 embernek — mert a tisztviselők és minden kategóriában alkalmazottak száma körülbelül 5000-t tesz ki — egzisztenciáját megjavítsa, hanem teszi a közgyűlés a maga és a főváros közönségének az érdekében is, mert kétségtelen az, hogy a jól fizetett tisztviselő ma, mikor a nobile officium korszaka rég lejárt és mikor a nobile officium korszakát senkisem kívánja vissza, jobban végzi a munkáját, szívesebben dolgozik és jobban képviseli a hatóságot, jobban és szívesebben látja el a főváros közönségének érdekeit is, tehát amikor a fővárosi tisztviselők fizetését javítják, akkor javítják egyúttal a főváros közigazgatását és sokkal nagyobb érték erejéig szolgálják a főváros közönségét is. Amikor a főváros közgyűlése ezen áldozatkészségét mindenkor megmutatta a maga erejéhez és képességéhez mérten, amikor az 1911. évi költségvetésben e címen 1,300.000 K-át belefoglalt és amikor a főváros tisztviselőinek és alkalmazottainak a várakozása már türelmetlenséggé fokozódott különösen akkor, mikor napról-napra, hétről-hétre és hónapról-hónapra ígérik ezen kérdésnek a rendezését, akkor nagyon csodálatosnak és kifogásolhatónak találja szóló a főváros főtisztviselőinek azon álláspontját, hogy ezt a kérdést halogatják és huzo-