Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1910

4. 1910. január 19. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 177

1910. január 19-iki közgyűlés. 176—177. szám. 63 szavaz meg s ezen ellátását a nyugdíjpótló-alapból évi 2000 K, azaz Kettőezer koronával kiegészíti. Ezen határozatnak a magasabb nyugdíjra és megfelelő kiegészítésére vonatkozó része felsőbb jóváhagyást igényelvén, a m. kir.' belügyminiszter úrhoz felterjesztendő. !177. Márkus József törvényhatósági bizottsági tag ur felszólalván, a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: „Tisztelt Közgyűlés! Most, amidőn főtisztviselőink egy része a nyugdíjszabályzat rendelkezése alapján nyugalomba vonul, nézetem szerint mulasztást követnénk el, ha ahhoz a határozatunkhoz, amellyel ellátásukat megállapítjuk, hozzá nem füznők teljes elismerésünket azért a buzgó, lelkiismeretes, önfeláldozó munkásságért, amelyet ők a székesfőváros és polgársága érdekeinek szolgálatában oly hosszú időn át kifejtettek. Dr. Sipőcz László árvaszéki elnökkel, dr. Pőzel István árvaszéki elnökhelyettessel, Viola Imre és Kun Gyula tanácsnokokkal, Heuffel Adolf középitési igazgatóval, Lampl Hugó főszámvevővel, Pesti Ferenc és Pohl Ferenc kerületi elöljárókkal mondhatni utolsó csoportja lép ki a törvényhatóság kötelékéből annak a régi tisztviselői gárdának, amely Budapest igazgatását az 1872 évi XXXVI. törvénycikk megalkotásától napjainkig vezette. Budapest igazgatásának élére most már csekély kivétellel a fiatal nemzedék került, amely bizonyára friss erővel, ifjúi lelkesedéssel, Budapest és polgársága iránt táplált meleg szeretettel fogja folytatni a munkát, amely reá elődeitől örökül maradt. Mi, tisztelt Közgyűlés, teljes bizalommal, a jövendőbe vetett hittel és reménységgel nézünk e város mostani vezetőségének működése elé, de amidőn ezt tesszük, a hálátlanság bűnébe esnénk, ha megfeledkeznénk a multak érdemeiről. Budapest eddigi igazgatásának lehettek hibái, lehettek fogyatkozásai ós tévedései, de kérdem én : ki ment ezektől a földön ? De részesítsük bár azoknak működését, akik ennek az igazgatásnak tényezői voltak, a legszigorúbb bírálatban, ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismernünk róluk, hogy jóllehet sokkal nehezebb viszonyok között működtek, jóllehet sokkal kedvezőtlenebb helyzetben voltak, mint aminőt a törvényhozásnak támogatása és a törvényhatóság áldozatkészsége az uj vezetőség részére teremtett és biztosított, nagy és maradandó munkát végeztek: megalapították az uj Budapestet, mint az ország kulturális és gazdasági életének hatalmas központját; alkotásaikkal szilárd, biztos alapjait rakták le fejlődésének és minden izében magyarrá tették Budapestet. Ez, tisztelt Közgyűlés, a múlt odaadó, lelkes és hazafias munkájának az eredménye és azoknak az érdeme, akik ennek a munkának részesei voltak. Ezt az érdemet azoktól, akik Budapest igazgatását a múltban vezették, elvitatni még rosszakarattal sem lehet és én meg vagyok győződve arról, hogy a késő kor fia, aki Budapestnek történetét majdan megírja, a székesfőváros egyesítése óta letűnt közel félszázad munkájának, e munka eredményeinek, az ezen munkában résztvett férfiak érdemeinek könyvében méltó lapot fog szentelni. E nehéz munkában voltak buzgó, lelkes, odaadó társak, tisztelt Közgyűlés, azon főtisztviselők is, akik most körünkből kiválnak. Megérdemlik, hogy nyugalomba vonulásukkor köszönetünk és elismerésünk kisérje őket és azon forró kívánságunk, hogy életüknek még hátralevő s minél hosszabbra nyúló szakát ragyogja be annak az elismerésnek a fénye, hassa át annak a szeretetnek a melege, amely e testület tagjainak s Budapest polgárságának szivéből és lelkéből árad feléjük.