Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1910

13. 1910. május 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 894

1910. május 11-iki közgyűlés. 893—894. szám. 309 elöljáróság, mint elsőfokú közegészségügyi hatóság milyen intézkeseket tartozik foganatosítani a közegészségügy érdekében, részletesen el van mondva, hogy nyilvántartó vezetendő és hogy minden évben, különösen mikor a betegségek gyakrabban fordulnak elő, tehát tavasszal, kötelesek a tiszti orvosok a kerületnek minden házát megvizsgálni, minden házról nyilvántartót vezetni ős abba bevezetni az esetleg észlelt tapasztalatokat; azonkívül vannak közegészségőrök, akik felderítő, kutató szolgálatot teljesítenek és akik a kerület összes házait, különösen a gyanúsakat megvizsgálják, azonkívül minden esetben, ha konkrét panasz tétetik, a tiszti orvosok eljárnak, elrendelik a foganatosítandó intézkedéseket, ezek teljesítésére határidőt állapítanak meg és a határidő leteltével ujabb vizsgálatot tartanak. Ebből látható, hogy van gondoskodás arról, hogy ezek az érdekek kellő védelemben részesüljenek. Az interpelláció következtében megindított tárgyalás során meggyőződés szereztetett a ker. elöljáróságok jelentéseiből, hogy a törvény által előirt szolgálatot a legpontosabban teljesitik. Intézkedés történt és a ker. elöljáróságok felhivattak, hogy az utóbbi időkben előfordult nagyobbszámu betegségre való tekintettel, szigorúbban gyakorolják ezen vizsgálatokat. Kéri a válasz tudomásul vételét. A választ ugy interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul veszi. !894. Dr. Bódy Tivadar tanácsnok ur Gelléri Mór törvényhatósági bizottsági tag urnák a javadalmi díjjegyzék egyes tételei ügyében előterjesztett interpellációjára válaszolván, előadja, hogy a kereskedők és iparosok köréből a vámvisszatérítések körül felmerült nehézségek miatt támasztott panaszok, amelyeknek interpelláló kifejezést adott, arra irányulnak, hogy egyes kereskedők vasúti területen bérelt raktárai, ahova érkező áruikat tárolják, nem állanak a vasúti közegek ellenőrzése alatt, ezen raktárból azután az áruk egy részét városi telepeikre beszállítják — viszont a telepről árukat a vasúti raktárba kiszállítanak — és az igy ide-oda szállított áruk után, melyeknek szállítása, csomagolása minden ellenőrzés nélkül történik, — ha a fővárosból vidékre továbbítják, — a vasúti közegek a vámnak a visszatérítését megtagadják, még pedig jogosan tagadják meg azért, mivel nem áll módjukban megállapitani azt, hogy az ilyen raktárakból továbbított áruk azonosak-e azokkal, amelyek a feladó cimére érkeztek, nem érintették-e már időközben a vámköteles területet és hogy nem-e a főváros területén előállított olyan áruk, amelyek vámmal terhelve egyáltalán sohasem voltak, amelyekért pedig visszatérítésre joga senkinek sem lehet. A tanács, mint minden olyan esetben, midőn a vámkezelésből kifolyólag vitás kérdések fordulnak elő, ez esetben is igyekezett a lehető méltányos eljárással a felek jogos érdekeinek a kielégítésére és törekedett arra, hogy olyan alkalmas intézkedések történjenek, amelyek az átkelő áruk igazolását megkönnyítik, azonban a pályaudvarok szűkös helyi viszonyai miatt, az igazgatóság válasza szerint, nincsen mód arra, hogy oly intézkedések foganatosíttassanak, amelyek az érdekelt felek igényeit és kívánságait kielégíthetnék. Mindazonáltal a tanácsnak már az interpelláció megtétele előtt szándékában volt és van is, hogy, amint azt a múltban ilyen egyes vitás függő kérdésekben tette, ugy ez alkalommal is az érdekelt szakköröknek a véleményét meghallgassa és ezek tanácsadása alapján igyekezni fog a segítséghez vezető utakat és módokat megtalálni. Azon feltett kérdésre, hogy a városi vám megszüntetésére nem látjuk-e elérkezettnek az időt, válaszképen csak arra hivatkozik és azt hiszi, ebben a közgyűlés is egyetért, hogy a főváros háztartása a vámokból befolyó 4,666.000 K bevételről ezidőszerint és talán rövid időn belül le nem mondhat, az igy eleső bevételeket — véleménye szerint — pótolni semmiféle más bevételi forrással képes nem lenne. „