Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1910

12. 1910. április 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 739 - 740

258 1910. április 27-iki közgyűlés. 740. szám. Bárczy István polgármesterünk igy üdvözölte : Magyarország fővárosának közönsége megjelent itt, hogy szívből üdvözölje Önt és kifejezze Ön iránt kiváló nagyrabecsülését. Az Ön látogatása nemcsak nagy örömet okoz nekünk, de büszkeséggel is tölt el minket, mert egy olyan férfiú látogatását fogadjuk, aki iránt nemcsak a főváros közönsége, hanem az egész ország lakossága a legmesszebbmenő tisztelettel viseltetik. Határtalan bámulattal vesszük körül itt Önt, mert Önben nemcsak a hatalmas Amerika legnagyobb élőfiát, nemcsak a világbéke, az emberi szabadság és felvilágosodás lelkes apostolát, hanem ugyanakkor a magyarok igaz barátját is üdvözöljük, aki ép az ő magas és felelősséges állásában többször adta értékes bizonyítékát annak, hogy nemzetünk iránt valóban mély és kiolthatatlan szimpátiát érez. Amerika népe annakidején határtalan lelkesedéssel fogadta a mi Kossuth Lajosunkat és most Magyarország népe büszke arra, hogy Önt nem kisebb lelkesedéssel fogadhatja. Ez a látogatás örökké nevezetes eseménye marad városunk történetének. A főváros nevében ismét köszöntöm Önt, remélve, hogy jól fogja érezni magát közöttünk. Roosevelt Tivadar válasza ez volt: Polgármester Ur! Köszönöm az Ön szives üdvözletét, aminthogy köszönettel fogadom a miniszterelnök ur kitüntető üdvözletét is. Csodálom, hogy polgármester ur oly kitűnően beszéli az angol nyelvet, szeretném, hogy én is tudnék magyarul, hogy egyenesen az anyanyelvén fordulhatnék a közönséghez, amely kitüntető szívességgel és lelkesedéssel fogad engem. Polgármester Ur! Amikor átléptem az ország határát, az Önök népe oly bámulatraméltó módon fogadott engem, hogy ugy érzem magam, mintha otthon volnék. Nemcsak szívélyességet, de a szeretetét is éreztem a népnek abban a díszes fogadtatásban, amely itt a királyi fővárosban érte tetőpontját. Ön ugy üdvözölt engem, mint a magyarok barátját, én ehhez hozzátehetem, hogy nemcsak barátja, de régóta bámulója vagyok a magyar népnek. Azzal, hogy Ön engem, mint a magyarok barátját üdvözölt, a szabadság barátját is köszöntötte bennem, mert ugy tudom, hogy a magyar nép mindenkor a legszabadságszeretőbb népek közé tartozott. Ismétlem, igazán meglepett ez a fényes és kitüntető fogadtatás és őszintén mondom, hogy nem találok szavakat hálám, köszönetem és tiszteletem kifejezésére. Roosevelt Tivadar április 18-iki beszédje igy hangzott: Apponyi gróf és Önök barátaim, mert Önök azt mutatták, hogy barátaim. Nem tudom eléggé kifejezni lelkesedésemet és hálámat azért a nagy lelki barátságért, amellyel engem az Önök nagy és gyönyörű országában fogadtak. Néhány évvel ezelőtt Apponyi Albert gróf eljött az Egyesült-Államokba. Ha megengedik ugy mondani, hogy szivemet rögtön megnyerte, mert beláttam, hogy ő ugyanazokért az eszmékért harcol, amelyekért én küzdöttem. Az én érzelmeimet Magyarország iránt egész röviden kifejezhetem. Én nemcsak tisztelem Magyarországot és nemcsak szimpatizálok vele, hanem bámulója vagyok, mert tudom, hogy Magyarország történetében számtalan olyan tanítás van számunkra és minden más nemzet számára, amelyeket megtanulnunk érdemes. Megtanulhatjuk a bátorság leckéjét, megtanulhatjuk a vas elhatározás és kitartás leckéjét. Uraim! Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarország volt a tényező, amely meggátolta a barbarizmus terjedését és amely a civilizált világ biztosságát őrizte. Az önök őseié az érdem, hogy azokat a támadásokat visszaverték, amelyek a nyugati kultúra ellen a barbarizmus világából intéztettek, mert az önök őseinek teste állította meg a barbarizmus haladását. Washington népe a nagy nyugati hemiszféra nagy városaiban ma is csodálattal adózik az Önök nagy, bátor, nemes királyai, Erdély, a Duna jobbpartjáu és balpartján küzdött dicső har-