Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1909
20. 1909. november 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1977 - 1978 - 1979 - 1980
11909. november 17-iki közgyűlés. 1980. szám. 655 A közgyűlés a középitési bizottmánynak a tanács által is pártolt javaslata alapján a magyar villamossági részvénytársulatnak engedélyt ad arra, hogy az I. ker. Városmajor-utca és Kis Svábhegyi-ut sarkán lefektetett kábeléből folytatólag a Városmajor-utca nyugoti oldalán a járda alatt a Svábhegyi fogaskerekű vasút aluljáróján át felkanyarodva a Diós-árok keleti oldalán lévő azon pontig, mely az ott levő telefon sarokoszloptól 30 méternyi távolságban van, kábelt fektethessen le, folytatólag pedig átmeneti oszlop közbeiktatásával az I. ker. Istenhegy több, a csatolt helyszínrajzon feltüntetett utvonalán nagy és kisfeszültségű elektromos légvezetéket létesíthessen, még pedig az összes illetékes hatóságok részvételével 1909. évi március hó 22-én és folytatólag március 29. és 31-én megtartott iránynyombejárásról felvett jegyzőkönyvben részletesen leirt iránynyomokon az ugyanott kikötött feltételek, valamint az alább felsorolt kikötések mellett: A) A primiir légvezetékekre nézve kiköttetnek, hogy: 1. az áramvezető huzalok csak annyira feszithetők meg, hogy — 25° C hőmérséklet mellett is abszolút szilárdságuk legfeljebb Vj-ére legyenek igénybevéve. 2. A huzaloknak oly minőségüeknek és méretűeknek kell leuniök, hogy áramokozta felmelegedésük legnagyobb megterheltetés esetén se legyen a paraffin olvadási hőmérsékénél nagyobb. 3. A huzaloknak oly minőségüeknek kell lenniök, hogy szakitási szilárdságuk 400 kgr-nál kisebb ne legyen, s 5 *,„,-nél kisebb átmérőjű huzal nem alkalmazható. 4. A huzalok az egyes támpontokon akképen erősítendők meg, hogy azokról még viharos időben se eshessenek le. 5. A támasztó oszlopok ugy méretezendők, hogy törés ellen fánál tízszeres (10), vas felhasználásánál ötszörös biztonságot nyújtsanak. A méretezésnél négyszögméterenként 150 kgr. maximális szélnyomás veendő alapul. 6. Ut, utca és tér keresztezéseknél támasztó szerkezetek lehetőleg sűrűn alkalmazandók, ily keresztezéseknél mindenütt földhöz kötött dróthálók feszitendők ki. A támasztó-oszlopok egymástól mért távolsága a 35 métert meg nem haladhatja és a huzalok akként alkalmazandók, hogy általánosságban előírandó, hogy a legalsó huzal legmélyebb pontja 6 m. magasságban legyen az úttest legmagasabb pontja felett, hacsak az iránynyom' megállapításánál talált okok az ugyancsak az iránynyomok leírásával kikötött speciális magasságokat szükségessé nem teszik. 8. A légvezetékek huzaljai csakis oszlopokon vezethetők, háztetőkön vagy a házak homlokzataira huzalokat megerősíteni nem szabad. 9. A huzalok, valamint készülékek ugy alkalmazandók, hogy azokhoz külön e célra szolgáló segédeszközök igénybevétele nélkül hozzáférni ne lehessen. 10. A vezetéken minden főelágazásnál, valamint elágazás nélküli szakaszokban legalább minden 15 km. hosszban egy kikapcsoló alkalmazandó. 11. Minden támasztó-oszlopon kellő magasságban szembetűnő módon felirást kell alkalmazni, mely a közönséget a huzal érintésének veszélyességére figyelmezteti. 12. A vezeték oly minőségű és annyi helyen alkalmazandó óvóberendezéssel látandó el, hogy huzalszakadás esetén a vezeték azonnal árammentessé legyen, mielőtt még a talajjal, vagy a talajon álló emberrel vagy állattal érintkezésbe jutna. 13. A felső vezetéknek kábel átmenetére szolgáló oszlopok oly szerkezettel látandók el, hogy főképen a kábel ugy hozzáférhetés, mint mechanikai megsérülés ellen kellőleg megvédve legyen.
