Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1909

11. 1909. május 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 989

1909. május 12-iki közgyűlés. 989. szám. lelkiismeretes alapossággal megbecsülte és megállapította, hogy azok 15.310 korona értéket képviselnek. Kitűnik ebből, hogy interpellálónak az a kijelentése, hogy ezen vásárlásnál a fúvartelep 800 koronát nyert, rektifikációra szorul, mert a nyereség nem 800, hanem 3210 korona. De azt hiszi, hogy a lényeg ebben az ügyben nem abban van, hogy nyert-e a főváros és mennyit ezen vásárlásnál, hanem abban, hogy a főváros hatósága ezen kínálkozó alkalom megragadása révén abba a helyzetbe jutott, hogy a fuvartelep keretében egy virágzó melléküzletnek vethesse meg az alapját. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a főváros nem keresett kocsikat, de azokat neki felajánlották. Ha a főváros ezeket a kocsikat be .akarta volna szerezni, akkor azok, a szóló kezei közt levő költségvetés szerint 43.400 koronába kerültek volna, tehát körülbelül 30.000 koronával többe, mint a most megvásároltak. De csakis ugy válik azután lehetségessé, hogy a fuvaroknak házilag való szolgáltatása révén, tekintettel a beszerzésre fordított tőke csekély mérvére, a mai szerződéses vállalkozóval szemben azt a kedvező eredményt fogják elérni, amit már emiitett, mert a kocsikat átlag 600 egynehány koronáért vásárolták, míg az uj kocsik itt helyben és pedig a nyitottak darabonként 1800, a zártak pedig darabonként 2200 koronába kerülnének, tehát háromszor, illetőleg négyszer annyiba, mint a hogy vették. Ez a dolog pénzügyi része, ős áttérve már most a közszállitási szabályrendeletre, mindenekelőtt kijelenti szóló, hogy senkinek sem jutott eszébe azt állítani, hogy a közszállitási szabályrendelet a fuvartelepre nem vonatkozik. Igenis vonatkozik, de maga ezen kocsivásárlási ügy nem vonatkozik a közszállitási szabályrendeletre. A közszállitási szabályrendelet ugyanis a rendes előrelátott, feltétlenül fedezendő ipari szükségletekre és munkálatokra vonatkozik, de nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy a törvényhatóság által üzleti alapon vezetett vállalat egy rendkívüli kedvező s terminushoz kötött vételi alkalommal terheinek és kiadásainak csökkentése végett, nem feltétlen szükségletét képező olyan tárgyakat, amelyeknek beszerzése sem elhatározva nincs, sem azokra feltétlenül szükség nincs és amelyeknek beszerzése csupán ily rendkívüli olcsó áron való vétel esetén mutatkozik hasznosnak és gyümölcsözőnek, alkalmi vétel utján szerezzen be. A jelen esetben is ez történt, mert ha az alkalom nem kínálkozott volna, a vétel egyáltalán nem következett volna be. A tanácsot teljességgel nem illetheti meg a szemrehányás a tekintetben, hogy a közszállitási szabályrendelet rendelkezéseit ne respektálta volna, ellenkezőleg a tanács minden egyes szállítás alkalmával aggódó gondossággal vizsgálja meg mindenekelőtt azt, hogy a közszállitási szabályrendelet értelmében mi a kötelessége; ez alkalommal azonban, minthogy evidens volt, hogy a szabályrendelet ilyen esetekre nem vonatkozik, amennyiben itt nem közszükséglet fedezéséről és nyilvános árlejtésről, hanem egy teljesen véletlen alkalom kihasználásáról volt a szó, ezek a rendelkezések természetszerűleg nem alkalmaztattak. így állván a dolog, a tanács nem látja annak szükségét fennforogni, hogy a fővárosi hivatalok a közszállitási szabályrendelet betartására külön is utasíttassanak, mert a fennforgó esetben teljesen feleslegesnek mutatkozik. Ezekben adta meg válaszát az interpellációra s most még egy rövid megjegyzést kivan tenni. A fuvartelep nemcsak közegészségügyi intézmény, hanem egyszersmind egy nagy anyagi áldozattal szerzett és berendezett üzleti vállalat, melytől a főváros jövedelmet vár és melytől a jövedelmét úgyszólván számon kéri. Nem lehet tehát bűnül felróni a fuvar-