Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1908

1. 1908. január 8. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 33 - 34

10 1908. január 8-iki közgyűlés. 34. szám. a husiparosoknak csak egy kis része, a belesek és a pacalosok, de a vágólegények és ezek segédei sztrájkban nem állanak. Első sorban is vissza kell nyúlnia egy esztendővel előtti időkre. 1906. decemberében volt igazán vágólegény- és mészárossegéd sztrájk Budapesten. Akkor vették fel a vágólegények, a belesek, pacalosok stb. a harcot a mesterekkel és hosszú és kinos tárgyalások után sikerült is egyezséget kötni a mesterek és a vágólegények között. Ebben a rendezésben nemcsak társadalmi pozíciójukat javították meg a vágólegények és a husipari munkások, nemcsak nagyobb elismertetésben részesültek a mesterek részéről, amennyiben az addig csak természetben adott ellenértéket munkájukért azon időtől kezdve pénzben fizették meg nekik, hanem jelentékenyen megjavították anyagi helyzetüket is, amennyiben évi 120 frttól kezdve majdnem 180—200 frtig javították meg a jövedelmüket. Napokon át tárgyalt szóló a mesterekkel és segédekkel, külön-külön és együttesen, végre sikerült egy kollektív szerződést velük megkötni. A szerződést külön kötötték meg a vágólegényekre, a vice vágólegényekre, a belesekre és a pacalosokra nézve. Szóló teljesen hitt azoknak az uraknak, akik a vágólegények sztrájkmozgalmának élén állottak, azért szive sen foglalkozott az ügyükkel kötelességén felül is és örvendett neki, mikor az egyezséget meg tudta velük kötni. A megállapított feltételek megtartásában, magyarázat tekintetében, eltérések voltak. Múlt évi február 8-án újra mozgolódtak, de inkább helyes interpretációját kérték a megkötött egyezségnek. Február 8-án e tekintetben is végérvényesen megtörtént a megállapodás. Akkor a közvágóhidi igazgató elnöklete alatt egy vegyes bizottság küldetett ki az esetleg felmerülő panaszok békés elintézése céljából. Ennek a megegyezésnek legkardínálisabb pontja az, ahol megállapíttatik, hogy a tárgyalás alapján létrejött megállapodás azon pontjai, melyek ezúttal nem érintettek, továbbra is érvényben maradnak és a régebbi, valamint az 1907. február 8-án kötött megállapodások hatálya 1908. évi február 8-ig terjed, vagyis kölcsönösen biztosítékot nyújtottak az egyezkedésre megjeleut urak, ugy a mesterek, valamint a segédek részéről, hogy 1908. február 8-ig ezt az egyezséget feltétlenül megtartják és erre nézve a vezető urak nyújtották a garanciát. Azok, akik valamely bér mozgalom élére állanak, akár önmaguk állanak oda, akár a mozgalom rendjén sodortatnak annak élére, kell, hogy minden tekintetben erős férfiak legyenek, akiknek a szava legalább is azt a biztosítékot nyújtja, hogy a létrejött megállapodást nemcsak önmaguk tartják meg, hanem megtartatják mindazokkal, akiknek ők a vezérei, akiknek érdekében a mozgalmat megindították, lefolytatták és egyezséget kötöttek. Szóló arra nem vállalkozik, sem az interpelláló a hatóságtól nem kívánhatja, hogy egyes uraknak a kedvéért egész hivatalnoksereget mozgósítsanak, hogy napokig ott hagyják rendes munkakörüket, ha azok az urak, akikkel egyezségre lépünk, nem tudnak garanciát nyújtani arra nézve, hogy az általuk és velük megkötött egyezség fentartatik és az ott megbolygatva nem lesz. Ez azonban nem mentbet fel senkit és a szólót sem az alól, hogy az ügyet figyelemmel kisérje. Az ipartörvény rendelkezései szerint a békéltető bizottság megalakítása, a békéltetés megkísérlése a ker elöljárósághoz, mint iparhatósághoz tartatik; hogy a tanácsi ügyosztály és a szóló ezzel foglalkozik, ez annak a magasabb rendű feladatnak a szolgálata, amelyet szóló mint a tanács tagja a közönség érdekében teljesíteni tartozik. Mindezek dacára szóló már december 30-án összeköttetésben volt a munkások vezetőivel és bizalmi férfiaival. Utalt erre a megállapodásra és utalt arra is, hogy így velük megállapodni a jövőben nem fog, és kijelentette, hogy igyekezzenek békességesen tovább is