Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1908

11. 1908. április 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 821

288 1908. április 29-iki közgyűlés. 821. szám. a szobormű kivitelére nézve a további intézkedés a tanács hatáskörébe tartozik, a tanács kötelessége a szobormű kivitele iránt intézkedni, még pedig ugy, hogy a szobrászművész és a szoborbizottság felügyelete alatt készüljön el a nagyobb és ujabb minta, mely kivitelre kerül. Szóló meg van győződve, hogy ugy a szoborbizottság, mint a művész mindent el fognak követni, hogy oly szobrot kapjon a főváros, melyet Kossuth fenséges emléke megérdemel. Dr. Földes Árpád törvényhatósági bizottsági tag ur a polgármester ur válaszára kijelenti, hogy midőn az általános közhangulat gyenge visszhangjaképen interpellált, aznap a magyar művészek gyűlést tartottak, melyen tiltakozásukat fejezték ki a zsűri eljárása ellen, elmondották a határozatukban, hogy a zsűri eljárása nemcsak a magyar művészetet mélyen sérti, hanem sérti a művészeket és mindenekfelett sérti azt a magas eszmét, amelynek Kossuth Lajos szobrával kifejezést adnak. Szóló nem érzi magát elég kompetensnek, hogy a művészekkel szemben állást foglaljon és ugy tudja, hogy a magyar művészek és a zsűri sem érezte magát elég kompetensnek, mert ha ugy lett volna, akkor nem lett volna szükség, hogy három külföldi szobrászt idehozzanak, hogy véleményt adjanak. Ezek a külföldi szobrászok nem hazafiságból és nem animozításból egyik vagy másik szobrász ellen, hanem tisztán magasabb művészi szempontból kimondották, hogy az a szobor, amelynek kivitele a polgármester ur döntő szava folytán el lett fogadva, nem felel meg annak az eszmének, amelynek ezen szoborral kifejezést akarnak adni. Ez a szobor meg fogja hamisítani a történelmet, nem az a Kossuth Lajos lesz megörökítve, aki a polgári jogok szószólója volt, meg lesz örökítve a 67-es kiegyezés, a megalkuvás, amelyet Kossuth Lajos sohasem tett. Magyarország egész népe kívánta, hogy Kossuth Lajosnak egy hozzá méltó szobrot állítsanak, Magyarország egész népe kívánta, mert hiszen látták, hogy Arad vármegye közönsége meg is kérdezte Budapest székesfővárostól, hogy mi van azzal a pénzzel, amelyet az ország a fővárosra bízott, hogy Kossuth-szobrot állítson, kérdezte, hogy a főváros hogyan sáfárkodik azzal a pénzzel és talán ennek a megsürgetésnek a következménye volt a pályázat kiírása. Ami azt illeti, hogy a zsűri helyesen járt el, a polgármester ur szavaiból szóló tudomásul vette azt, amit eddig nemcsak szóló, hanem az egész* magyar közönség sem tudott, hogy a zsűri helyesen járt el,ugyanis nem a szavazatok száma, hanem a jelenlevők számadöntött. Ha ez így van,akkor a zsűri helyesen jártel,formahiba nem történt és ehhez többé szó nem fér. Ami pedig a polgármester urnák azon kijelentését illeti, hogy ő nem tudja, hogy a külföldi szobrászok milyen véleményben voltak, nagyon csodálja a polgármester urat, mert hiszen előzetesen kijelentették szóval, hogy a szobrok mind igen gyengék, azonban ezen szobrok között csak egy van, amely félig-meddig megközelíti azt az eszmét, amelyet kifejezésre akarnak juttatni és ez a második díjat nyert szobor. Az engesztelhetetlen Kossuth Lajosnak a megengesztelés szobrát akarják felállítani. A polgármester urnák azon válaszát, hogy a szobrot nem a szobrász fogja kiállítani, hanem a szoborbizottság, örömmel veszi tudomásul, mert hiszi, hogy a szoborbizottságban lesz annyi magyar jellemű ember, hogy meg fogják törni ennek a szobornak a főalakját és egy igazi Kossuth Lajost fognak odaállítani. A polgármester ur válaszát nem bizalmatlanság kifejezéseképen, hanem azért, hogy Budapest közönségének, a törvényhatóságnak alkalma lehessen hozzászólani, tisztán csak azért nem fogadja el és kéri a válasz napirendre tűzését. Dr. Bárczy István polgármester ur viszonválaszában a külföldi szakértők dolgáról és a művészeknek arra vonatkozó nyilatkozatáról amire a művészek gyűlésén és azután a hírlapokban is történt hivat-