Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1908

11. 1908. április 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 738 - 739 - 740

266 1908. április 29-iki közgyűlés. 740. szám. nem tételezheti fel, hogy ügyvéd bizottsági tagok, akiknek első sorban kötelességük a törvényt és az ügyrendet ismerni és akik mellett a jóhiszeműség mentsége sem szólhat, a törvény és ügyrend megsértésével ilyen inkorrekt dolgokat elkövetnének, de meg van győződve, ha ilyen eset előfordulna is, a bizottsági tagok részéről sem maradhatna megjegyzés és észrevétel nélkül. És szóló, kinek kötelessége a törvényt és az ügyrendet a legszorgosabban és legszorosabban alkalmazni és aki tudvalevőleg szigorúan, sőt némelyek szerint tulszigoruan alkalmazza azokat, semmi esetre sem engedné meg, hogy ilyen eset megtörténjék és ha utólag jutna tudomására, akkor sem mulasztaná el, hogy az utólag megtoroltassék. Kijelenti tehát azt, hogy azt a nyilatkozatot, amely a bíróság előtt tétetett, hogy t. i. ügyvéd bizottsági tagok klienseik érdekében a közgyűlésen felszólalnának, joggal tenni nem lehet, sőt, ha valamely bizottsági tagnak egyes esetekben arról tudomása van, minthogy nemcsak az elnöknek kötelessége a törvény és ügyrend megtartására ügyelni, minden bizottsági tagnak kötelessége a közgyűlés vagy az elnök figyelmét arra az esetre felhívni. Ezeket szükségesnek és kötelességszerűnek tartotta a közgyűlésen kijelenteni. Dr. Bárczy István polgármester ur elnöklő főpolgármester urnák most elhangzott nyilatkozatával kapcsolatosan bejelenti, hogy a bíróság előtt tett nyilatkozat ügyében Wellisch Alfréd bizottsági tag úrhoz kérdést intézett és a délelőtt folyamán vele érintkezésbe is lépett, de ő a közgyűlésen meg nem jelenhetett és igy nincs módja rektifikálni azt a kijelentést, amelyre az elnök ur hivatkozott. Wellisch bizottsági tag ur kijelentette, ami az ujságközleményből is kitűnik, hogy egy szóval sem mondotta azt, hogy ügyvéd bizottsági tagok klienseik érdekében a közgyűlésen felszólalnak, a közgyűlésről nincs szó, a felszólalás alatt pedig azt értette, hogy a bizottsági tagoknál közbenjárnak. Ezt a nyilatkozatot csak ily értelemben tette, szólóhoz egy levelet is intézett, amelyben ugyanily értelemben magyarázza nyilatkozatát. Ezt a levelet, bár egyéb dolgokra is kiterjed, felolvassa : „A lapoknak híradása szerint, a mai közgyűlésen szóvá kívánják tenni a Polónyi-pör tárgyalásán tanuként elnöki kérdésre adott azt a válaszomat: hogy igen is akadnak oly ügyvéd bizottsági tagok, akik ügyfeleiknek érdekében a szakbizottságok tagjainál informálólag és kérőleg közbenjárnak. Ugyané hírek szerint felhívni akarnak arra, hogy az illető ügyvédeket nevezzem meg. Halaszthatatlan teendő tart távol a mai közgyűléstől. Nehogy azonban ugy láttassam, mintha a kérdés elől kitérni akarnék, felkérem Nagyságodat, hogy — amennyiben a dolog szóba kerülne — méltóztassék a következő kijelentésemet adni a közgyűlésnek tudomására. Amit eskü alatt mint tanú mondottam, azt saját közvetlen tapasztalatom alapján vallottam. Hozzátehetem, hogy nem esett nekem jól, mikor oly körülményekről kellett tanúságot tennem, melyek egy magasabb erkölcsi felfogás szempontjából esetleg alkalmasak arra, hogy a székesfővárosi törvényhatósági bizottság működésére árnyat vessenek; de a hozzám intézett kérdésre másként, mint azt az igazság és lelkiismeretem parancsolta, nem felelhettem. Viszont, amily szilárdan állom azt, amit vallottam, épp oly szilárd az eltökélésem, hogy azoknak neveit, akik ily ügyekben hozzám, mint a középitési bizottságnak és a közmunkák tanácsának tagjához fordultak, közreadni nem fogom. Nem fogom tenni pedig két okból. Egyik az, hogy az illetők az ő közbenjárásukkal csupán egy régi abuzusnak voltak részesei, nem volna tehát méltányos, hogy egyeseken toroltassék meg a korábbi helytelen felfogás., Másik okom pedig az: mert semmiféle tekintet nem bírhat arra reá, hogy olyano-