Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1907
3.2 1907. január 17. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 150 - 151 - 152
1906. január 17-iki közgyűlés. 152. szám. 73 tulajdonította — a mint azt az interpelláló is felemiitette, — hogy a vásárcsarnoki bank túlságos nagy kamatot szedett és belekergette őt az öngyilkosságba. Szóló másnap rögtön átadta az „Esti ( T jságot" a vásárcsarnok-igazgatójának azzal, hogy a főszámvevővel együttesen azonnal vizsgálja meg, miben áll ez az ügy és tegyen jelentést. A vizsgálat megtartatott és eredménye az, hogy Schwarcz- Lipót neve a bank könyveiben egyáltalában elő nem fordult. Schwarca Lipót egyáltalában nem vett kölcsönt a banktól, vele hitelösszeköttetésben nem állott. A vásárcsarnok-igazgató és a főszámvevő ezzel meg nem elégedtek, hanem tovább nyomoztak és találtak egy tételt, Schwarcz Ignácz és Fischer József néven, a mely tétel mellett az 1200 K összeg, a mely összegről az öngyilkos is tett említést levelében, megegyezett. Azon kiderült, hogy ez a Schwarcz Ignácz élő ember, a ki csak rokonságban van Schwarcz Lipóttal és ma is kölcsönöket vesz a banktól. Szóló feltételezte, sőt várta, mert ez közérdekű dolog, hogy a levél, a mely az „Esti Újság" szerint a kereskedelmi miniszterhez intéztetett, le fog küldetni a fővároshoz, azonban ez nem történt meg. A bank forgalmának illusztrálására jelenti, hogy a bank részéről 500.000 K hitel van az árusok között, 12—200 K-át 297 árus vett igénybe, 200—1200 Kát 201 árus, 1200 K-án felüli összeget 80 árus, vagyis a vásárcsarnok-igazgató kimutatása szerint 578 árus vette igénybe a bank szolgálatát és ezek közül egyetlen egy sem tett panaszt. Schwarcz Lipót esetéből kifolyólag a főszámvevő megvizsgálta a banknak ügymenetét is és — a mint jelentésében mondja — még további adatok gyűjtését tartottam szükségesnek. Annak során meggyőződtem, hogy a bérlő bank 1906. deczember 8-ig terjedőleg 196 félnek adott hétről-hétre némi megszakítással 200—1200 K-áig terjedő kölcsönöket, melyek után 107 félnél a kisebb kölcsönökre megállapított 6 f-nyi kezelési-díjat, 55 félnél heti 6 f-nél kevesebb, de legfeljebb 5 f és 34 félnél pedig 5 f-nél csekélyebb kezelési-díjat szedett. Ezt csak annak illusztrálására említem fel, hogy a hol a bank már a fizetői készséget a feleknél látta, ott rendesen hosszabb időre szóló kölcsönöket nyújtott és enyhébb feltételeket adott. Meggyőződtem továbbá —T mondja a főszámvevő — hogy az 1200 K-án felüli kölcsön 76 vásárcsarnoki és csarnokon kivüli félnek nyújtatott, még pedig az üzlet természete szerint Vs és 72% közt váltakozó mérsékelt havi kezelési-díj felszámítása mellett." Ezek után szóló azt hiszi, hogy az interpelláló részéről felvetett kérdések legtöbbjére válaszolt. Most még csak arra a kérdésre kell válaszolnia, vájjon a tanács a félévi felmondás jogával fog-e élni, egyáltalában szándékozik-e oly intézményt létesíteni, a melynek segítségével humánus módon tudja a megfelelő hiteleket nyújtani. E tekintetben a tanács már volt a közgyűlés előtt javaslattal és a közgyűlés e tekintetben határozott is akkor, a midőn elhatározta, hogy községi takarékpénztárt állit fel. Ha a községi takarékpénztárt felállítja a főváros, akkor igenis lesz a fővárosnak olyan intézménye, a melylyel az ő gazdasági tevékenységét nagyon szépen ki tudja egészíteni. De addig sem szabad az uzsora, mert a tanács épugy, mint szóló maga is, nem fogják az uzsoráskodásnak tág kapuit kinyitni és szemük mindig azon lesz, hogy az, a ki uzsorára hajlandó, a megfelelő korlátok közé visszaszorittassék. Az interpelláló utolsó kérdésére a tanács nevében azt válaszolja, hogy a szerződés nincs megkötve, a minek okát is előadta. A bank a mérleget most állítja össze és a bérleti feltételek értelmében 30 nap alatt tartozik bemutatni az ő zárószámadásait. Ezt egész komolyan és részletesen meg fogják vizsgálni és ennek eredményéhez képest határozni. Kéri a válasz tudomásul vételét.
