Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1904

13.1 1904. május 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 606 - 607 - 608 - 609 - 610 - 611

1904. május 18-iki közgyűlés. 611. szám. 223 mester vezetése alatt küldöttségileg adatott át az akkori kormányelnöknek, Széli Kálmánnak. Szóló azóta ismételten, sokszor sürgette annak a memorandumnak a főváros kérelméhez képest való elintézését. Ezen sürgetései folytán azután körülbelül IV2 évvel a beadás után a főpolgármester, a polgármester és néhány szakminiszter közbenjöttével értekezlet tartatott, a mely értekezleten a fővárosnak többrendbeli követelése és kérése méltányosnak és jogosnak ismertetett el, azonban további intézkedés ebben az irányban az előbbi kormány részéről nem tétetett. A mostani miniszterelnöknek van erről a memorandumról tudomása, a mennyiben szóló nála is sürgette ezen memorandum elintézését és kijelentheti, hogy a miniszterelnök ezen memorandum egyikmásik kérdésével foglalkozik, az nála tárgyalás alatt van, sőt, a mint nemrégiben kijelentette volt, a nyár folyamán ezen kérdések egyikét és másikát, különösen a fontosabbakat a főváros érdekeinek megfelelően megoldani kívánja. A mi a második kérdést illeti, kijelentheti, hogy a kórházi ápolási díjak megállapítását megelőzőleg a belügyminisztériumban, a belügyminiszter személyes elnöklete alatt vegyes bizottsági tárgyalás volt, a mely foglalkozott a kórházi napi ápolási díjakkal. 1904-re a székesfőváros a kórházi ápolási díjakat 2 K 58 fillérben állapította meg. A belügyminiszter ezen vegyes bizottsági tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy a fővárosban oly tulmagasak a kórházi ápolási díjak, hogy különösen a vidéki kórházak ápolási díjaival egyáltalán nem hasonlíthatók össze, a mi különben természetes is; de ettől eltekintve nagyon érzékenyen sújtják a társadalomnak azt az osztályát, a mely nem mondható teljesen vagyontalannak, nem is említve azt, hogy a székesfőváros a saját illetőségbeli szegény betegei után, de a törvényben meghatározott személyek után maga az államkincstár is tartozik ezen ápolási díjakat megfizetni. Miután ezen értekezleten a kórházi igazgatók is résztvettek, mint szakemberek, iparkodtunk a belügyminisztert meggyőzni arról, hogy a főrárosi közkórházakat a vidékiekkel nem lehet összehasonlítani, a mit a belügyminiszter is konczedált, de azért a fővárosban megállapított díjakat mégis magasaknak találta és azokat 2 K 50 f-ben állapította meg. De miután a belügyminiszter méltányolta és jogosnak ismerte el a fővárosnak azon, már több ízben kifejezett óhaját, hogy a kórházakba fektetett tőkét — ha csak némileg is, de kamatoztassa, ezen 2 K 50 f napi ápolási díjból 7 f-t, illetőleg kerekösszegben 91.000 K-t rendelt a befektetett tőkének kamatoztatására felhasználni, úgy, hogy a napi ápolási díjak tulajdonképen csak 2 K 43 f-ben vannak megállapítva. Ez az ügy különben az április hó 20-án tartott közgyűlésben tárgyaltatott, a midőn a tanács egy terjedelmes előterjesztést intézett a közgyűléshez, a mely több részről felszólalást is provokált és abban kulminált a közgyűlés határozata, hogy a belügyminiszterhez feliratot intéztetett, a melyben köszönettel vette a belügyminiszter azon álláspontját, hogy végre-valahára elismeri, hogy a főváros a kórházakba fektetett tőkéit is kamatoztathatja és ezen kamatokat mintegy felszámíthassa a napi ápolási díjakba, azonban egyúttal kifejezést adott annak a reményének, hogy ha a legtakarékosabb kezelés mellett a napi ápolási díjak talán mégse fedeznék a kórházak kiadásait, akkor a belügyminiszter engedélyezni fogja a napi ápolási díjak emelését. A mi a harmadik kérdést illeti, kijelenti, hogy a belügyminiszter ebben az irányban hozzáintézett határozott kérdésére kijelentette, hogy meggyőződése szerint nemcsak a fővárosnak, hanem az összes magyarországi városoknak és községeknek anyagi helyzetén az államnak minden körülmények között segítenie kell. Hogy ez a segítség milyen lesz, vájjon a hús- és bor-