Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1904
13.1 1904. május 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 584
218 1904. május 18-iki közgyűlés. 583—584. szám. nak emléke iránt, a kik a múltban jogainak, szabadságának hűséges védői voltak. Hálás szívvel mondunk köszönetet Felségednek legkegyelmesebb elhatározásáért, bölcsességének, nagylelkűségének és hűséges magyar nemzete iránt táplált atyai szeretetének ezen ujabb lélekemelő megnyilatkozásáért, a melynek révén a nemzetnek régi vágya, a nemzetnek régi közóhajtása megy teljesedésbe. Biztosítjuk Felségedet arról, hogy mi híven fogjuk követni Felségednek magasztos szózatát és hogy gondos lelkiismeretes ápolói leszünk Király és Nemzet együttérzésének, mert az a hitünk, az a meggyőződésünk, hogy ez együttérzés egyik legfőbb, legbőségesebb forrása a Korona fényének, az ország és a nemzet erejének és hatalmának. Biztosítjuk Felségedet, hogy a jövőben is változhatatlan hűséggel, törhetetlen ragaszkodással és igaz szeretettel fogunk Felséged oldala mellett állani, lankadást nem ismerő buzgósággal munkálkodva a Haza javán és Felséged trónjának dicsőségén és mindennapi imánkban buzgó fohászszal kérjük Istent, tartsa meg, áldja meg a nagy, a jó királyt, a ki megérti nemzetét. Éljen a király!" Ő Felsége e szavakra legkegyelmesebben, a küldöttség tagjainak lelkes éljenzésével kisért, következő választ méltóztatott adni: „Különös megelégedésemre szolgál, hogy múlt hó 18-án kelt kéziratom, melylyel II. Rákóczy Ferencz idegen földön nyugvó hamvainak hazaszállítását elrendeltem, országszerte oly élénk és hálás visszhangra talált. Értem és nagyrabecsülöm a magyar nemzetnek azon kegyeletét, melylyel kimagasló történelmi alakjai emléke iránt viseltetik s azért szívesen kezdeményeztem, hogy a nemzetnek ily nemes érzületén alapuló ama közőhaja is teljesüljön. Mindig bíztam és bízom a nemzet ősi erényében és mindig az volt atyai szivem legfőbb óhajtása, hogy kölcsönös egyetértésben igyekezzünk megvalósítani mindazt, a mi a nemzet javára és dicsőségére szolgálhat. Hű ragaszkodásuk ujabb kifejezését köszönettel fogadva, biztosítom kedvelt magyar székesfővárosomat változatlan kegyelmemről." Méltóztassék jelentésemet tudomásul venni és elhatározni, hogy ezen jelentés, valamint Ő császári és apostoli királyi Felségének legkegyelmesebb válasza a mai közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíttessék. A közgyűlés főpolgármester úr jelentését tudomásul veszi és előterjesztését egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadta és határozattá emelte. !584. Főpolgármester úr a fájdalom legmélyebb érzésével jelenti a közgyűlésnek, hogy koszorús költőnk, dr. Jókai Mór e hó 5-én meghalt. Felesleges volna — úgymond — ecsetelni azt a sikerekben, eredményekben és dicsőségben egyaránt gazdag munkásságot, a melyet ő a gondviselés kiváló kegyelméből egy emberöltön át kifejtett. Ismerjük azt mindannyian. Ép oly felesleges volna vázolni azt a mérhetetlen vesztességet, a mely halálával, hazánkat, nemzetünket, irodalmunkat érte és érte egyúttal székesfővárosunkat is, a melynek ő kora ifjúságától fogva, élte utolsó napjáig hűséges polgára, 1893. óta díszpolgára volt. E hó 9-én tartott temetésén a törvényhatósági bizottság testületileg vett részt, ravatalára koszom helyeztetett, egyúttal hűlt tetemeinek elhelyezésére a tanács a közgyűlés jóváhagyása reményében a Kerepesi-uti köztemetőben örök díszsírhelyet jelölt ki. A midőn ezt a közgyűlésnek bejelenti, indítványozza, határozza el a közgyűlés:
