Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1904

8. 1904. március 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 363

1904. marczius 23-iki közgyűlés. 363. szám. Szóval az egész helyzet Vidor Pállal tisztázva lett. Vidor Pálban a népszínházi bizottság megtalálta mindazokat a garancziákat, melyek egy ilyen intézet vezetésére szükségesek. Vidor Pál a Népszínház keletkezésétől fogva tagja volt ennek a színháznak, buzgó, lelkiismeretes művész tagja. Nagy ambicziőval működött mindig és most a bérletbe még nagyobb ambiczióval megy bele és a legszebbet, a legjobbat reméli. Szóló kívánja, hogy ugy legyen és legyen meggyőződve az interpelláló bizottsági tag úr, hogy a mit a népszínházi bizottság Vidor Pál prosperálása érdekében tehet, azt megtenni igenis kötelességének tartja. Megjegyzi még, hogy Porzsolt Kálmánnak igenis vannak hátralékai. Azonban nem ugy áll egészen a dolog, mint Andreánszky bizottsági tag úr mondotta. Igaz, Porzsolt tartozott volna múlt évi október 16-án 36.000 K félévi bért előre lefizetni. Csakhogy Porzsolt a népszínházi bizottsághoz egy terjedelmes és indokolt beadványt intézett, a melynek alapján megengedték neki, hogy ezen félévi bért havi részletekben törleszthesse. De nem áll az, hogy bérlő erre semmit sem fizetett, mert fizetett erre 20.000 K-át ugy, hogy ma Porzsoltnak összes hátralékai bér és egyéb tartozások fejében kitesznek 18.250 koronát, adóhátraléka pedig kitesz 5800 koronát és 93 fillért. Ezt szóló azért említi, mert ha bérlő nem fizeti, ezen adókat az alapnak kell megfizetnie. Végül pedig — ez ugyan nem tartozása a fővárosnak, de mintegy morális kötelessége — hogy a népszínházi nyudíjintézetnek járó 5200 koronát is esetleg a főváros fizesse. A két első tételt összevéve az egész tartozás 24.050 K 93 fillér. Ennek ellenében van Porzsolttól készpénzbiztositék 30.000 K, azonkívül a Népszínházban levő összes díszletekre, kosztümökre és egyéb ingóságokra elsőbbségi igénye van a fővárosnak. Tehát a népszínházi alapnak netaláni követelései a hátralékot illetőleg teljesen fedezve vannak. Lehetne talán arról beszélni, hogy miután Porzsoltnak az évi bére 72.000 K volt, Vidortól pedig csak 60.000 K-át kapunk, ez a különbözet mint kár, esetleg szintén érvényesítendő. Ez valószínűleg nem fog fedezetet találni. De erről gondoskodni soha sem lehet, mert hisz akkor minden bérlőnél egy pár százezer koronás készpénzbiztositékot kellene kikötni, a mi lehetetlenné tenné a színház bérbeadását. Ez a Népszínház válságának története. Különben ma már teljesen kerékvágásban vannak az előadások. A mit interpelláló arra nézve felemlített, hogy Vidor Pállal a szerződés még nincs megkötve, ez igaz, de Vidor letett 30.000 K biztosítékot készpénzben és ezt a szerződés aláírásakor fel fogja emelni 40.000 K-ra. Egyébiránt egy közjegyzőileg hitelesített olyan okiratot és nyilatkozatot állított ki, amely szerződés nem kötése esetén is végleges szerződés érvényével és jellegével bír. Áttér ezután azokra a szemrehányásokra, a melyeket interpelláló a népszínházi bizottsággal és különösen annak egy igen tiszteletreméltó szemben felhozott. Szóló maga is abban a nézetben van, hogy a tagjával Népszínház bérbeadásánál nem az a főczél, hogy minél nagyobb haszon biztosittassék a színháznak, bár ez nagyon is ráfér, mert olyan átalakításokra lesz szükség, a melyek egy fél milliót meghaladó összeget fognak igénybe venni és a népszínházi alapnak ennyi készpénzkészlete nem lévén, kénytelen lesz majd a fővároshoz fordulni, vagy pedig annuitások utján biztosítani ezeket a munkálatokat. A mikor hét év előtt Porzsolt nyilvános pályázat utján megkapta a színházat, az egész közvélemény mellette foglalt állást és különben is ő tette a legelőnyösebb ajánlatot anyagilag és egyéb tekintetben is. Annál könnyebben mondhat szóló bírálatot, mert egyénileg sohasem volt hive Porzsolt Kálmánnak és két év előtt azon az álláspooton volt, hogy ne Porzsoltnak adják a színházat,