Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

17. 1903. augusztus 28. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 910

358 1903. augusztus 28-iki közgyűlés. 909—910. szám. Bálint Sándor, Áprily János, Bayer László, Dózsa Kálmán, Filo János, dr. Fraenkel Sándor, Grauer Vilmos, Hartenstein Zsigmond, Kutlánya János, Ehrlich G. Gusztáv, Beliczay Béla és Szabó János törvényhatósági bizottsági tag urakat, a tanács részéről pedig Matuska Alajos h. polgármester urat kéri lel. !910. Elnöklő főpolgármester úr a következő előterjesztést intézi a közgyűléshez: „Tisztelt Közgyűlés! Ez év augusztus havának 24-ik napja gyászos betűkkel lesz bevésve Budapest történetének lapjaira. E napon a VII. kerületben, a Kerepesi-úton fekvő 38. számú háznak a „Párisi nagy áruház-'ban kitört tűzveszedelem miatt bekövetkezett teljes elpusztulása révén székesfővárosunkat megrendítő katasztrófa érte, a mely nagy áldozatokat követelt nemcsak vagyonban, hanem — fájdalom — emberéletben is. Az épület, a melynek gazdag kirakatai néhány nappal ezelőtt még ragyogó fényarányban pompáztak, ma romokban hever és csonka, üszkös falaival borzalmat kelt a lakosságnak azon százezreiben is, a kiket a sors megkímélt attól, hogy annak a rémes, annak a félelmetes pusztulásnak tanúi legyenek. A mai nap, a midőn még hatása alatt állunk a csapásnak, a mely reánk nehezedett, s a midőn szemeink még elvakultak fényétől annak a lángtengernek, a melynek féktelen hatalmával gyenge erőnk megküzdeni nem volt képes; a mai nap, a midőn füleinkben még mindegyre visszhangzik a lángok közé szorult embertársainknak velőtrázó, vértfagyasztó jajkiáltása, s a midőn még mindig szemeink előtt kisértenek azoknak rémes alakjai, a kik a bőszült erővel felfelé törő lángok elől a ház legfelső emeletén kerestek menedéket, de biztonságra ott sem lelve, végső kétségbeesésükben a szédítő mélységbe ugrottak, hogy gyorsabb halállal váltsák meg magukat a tűzhalál észbontó kínjaitól: a mai nap, a midőn szivünk és lelkünk még ég a fájdalomtól, a melyet bennünk elpusztult embertársaink gyászos sorsa keltett, szerintem, t. közgyűlés, még nem alkalmas arra, hogy elfogulatlan Ítéletet mondhassunk a felett: van-e és kiknek van része abban, hogy a rettenetes katasztrófa bekövetkezett ? A vizsgálat, a melynek feladata tüzetesen megállapítani a katasztrófa bekövetkezésének okait és körülményeit, s a melynek feladata megállapítani azt is, vájjon a mentési munkák körében megtörtént-e mindaz, a mi emberileg lehető volt, a minek megtörténni kellett, folyamatban van, s én híven kötelességemhez, ügyelni fogok arra, hogy a vizsgálat teljes szigorral, a legnagyobb lelkiismeretességgel és részrehajlatlansággal, valamint a jogosan megkövetelhető gyorsasággal hajtassék végre és hogy annak eredményéhez képest elvegye méltó büntetését kivétel és kímélet nélkül mindenki, a kinek cselekménye, mulasztása, hanyagsága, felületessége, vagy tudatlansága e gyászos esemény bekövetkezését lehetővé tette. A netán elkövetett hibáknak, vagy mulasztásoknak bármily szigorú megtorlásával azonban t. közgyűlés szerintem még nem tettünk eleget a kötelességnek, a mely reánk vár. Kell, t. közgyűlés, hogy levonjuk a szomorú esetnek tanulságait és hogy a legrövidebb idő alatt s a legnagyobb erélylyel elrendeljük és végre is hajtsuk mindazon intézkedéseket, melyeket a székesfőváros lakosságának életbiztonsága parancsolólag követel. Reméljük és elvárjuk, hogy a t. tanács nem fog késni erre vonatkozó jelentéseit és javaslatait minél előbb elénk terjeszteni. A mai napot pedig t. közgyűlés szentelje meg fájdalmunk, kegyeletünk és felebaráti szeretetünk megnyilatkozása. De mielőtt ez irányban előterjesztésemet megtenném, mély hálával az alattvalói szeretetnek és ragaszkodásnak igaz melegével kell megemlékeznem Ő császári apostoli királyi Felségéről, legkegyel-