Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900

24. 1900. november 7. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1452 - 1453 - 1454 - 1455 - 1456 - 1457 - 1458 - 1459

1900. november 7-iki közgyűlés. 1459. szám. 493 Az 1896. évi márczius hó 4-iki közgyűlésből felirat intéztetett a belügyminiszter űrhöz, melyben a törvényhatóság az árvapénzeknek a székesfőváros kölosönkötvényeibe leendő elhelyezésének a törvényhozástól való kieszközlését kérelmezte és mely felterjesztésben kiemelte, hogy a belügyminiszter úr az 1891-ben és 1894-ben tett hasontárgyú felterjesztésekre azzal válaszolt, hogy ezen jogos kérelem a czélba vett közigazgatási reformmal egyidejűleg fog elintézést nyerni, és hogy ezen ok miatt nem mutatkozik időszerűnek, miszerint a kérelem külön törvényhozási intézkedés tárgyává tétessék. Az 1896. évi márczius 4-iki felterjesztést csakhamar követte az ugyanazon évi május 13-iki közgyűlésből intézett sürgető kérelem, mert a 100 millió koronás kölcsön értékesítése előtt állván és a kötvények óvadékképessége úgy az árfolyamra, mint értékesithetésére tagadhatatlanul befolyást gyakorolt. Ezen sürgetésre a belügyminiszter úr megnyugtató válasza érkezett, hogy a pénzügyminiszter úrral a kérelem ügyében a tárgyalások folyamatban vannak. De ezen tárgyalások, sajnos, igen hosszúra nyúlnak, mert mind mai napig ott vagyunk, a hol 10 év előtt állottunk, hogy a székesfőváros által kibocsátott kölcsön-kötvényekbe árvapénzéket elhelyezni nem lehet, azok oly értékpapirokul, melyekbe községek, testületek, alapítványok, nyilvános intézetek, hitbizományok pénzei gyümölcsözőleg kezeltethetnek, el nem fogadtatnak és a közös hadseregnél és m. kir. honvédségnél házassági biztosítékul el nem fogadtatnak. Hogy ezen kölcsönkötvények mennyire biztos papirosok, annak felemlitését ezúttal mellőzi. Hisz e kötvényekért felel a város egész vagyonával, felel polgárainak adóképessége. Nem akarja panaszként felemlíteni, hogy a törvény és kormány által kibocsátott rendeletek alapján, kis 1—2 millió alaptőkével biró magánintézetek, nemzetiségi bankok zálogleveleinek e kiváltság megadatott, de megszégyenítőnek tartja fővárosunkra nézve, hogy míg Ausztriában Bécs, Grácz, Lemberg, Linz és Trieszt városának kölcsönkötvényei pupilláris biztosítékot nyújtanak és a közös hadseregnél és m. kir. honvédségnél házassági óvadékul elfogadtatnak, addig Budapest székesfőváros kötvényeit a törvény alapján, még saját árvaszéke sem fogadhatja el árvavagyon elhelyezésére, sem a közös hadseregnél, sem a honvédségnél házassági biztosítékul nem használható. Nem hiszi, nem hiheti, hogy ezen, fővárosunk anyagi és erkölcsi hitelét oly annyira károsító helyzet az illetékes helyen fővárosunk iránt táplált animozitásra vezethető vissza, mert ennek sem okát, sem magyarázatát nem adhatná s így csak a nemtörődömségnek kell tulajdonítania azt, a mi fővárosunk hitelét érzékenyen sérti, kölcsönkötvényeink árfolyamát befolyásolja és azok értékesítésénél úgy a múltban, mint a küszöbön állónál nagy nehézségeket okoz. Az előadottak alapján kérdi polgármester urat, szándékozik-e a közgyűlés elé sürgős előterjesztést tenni aziránt, hogy a m. kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztés intéztessék és a mennyiben ez eredménytelen volna, a magyar országgyűlés képviselőházához felirat intéztessék oly törvény hozása iránt, hogy a székesfőváros kölcsönkötvényei árvapónzek elhelyezésére alkalmasnak nyilváníttassanak. Halmos János polgármester úr az interpelláczióra azonnal válaszolván, előadja, miszerint nem tagadható, hogy a főváros érdekeinek megfelel, de nagyon szükséges is a fővárosnak, hogy papírjai az interpelláczió értelmében óvadékképesek legyenek. A tanács is szükségesnek tartva a papírok ilyetén elfogadását, megindította a tárgyalásokat, hogy a papírok az árvák és gondnokoltak vagyonának elhelyezésére alkalmasak lehessenek. Egyelőre az, hogy a kölcsönkötvények üzletéknél, mint óvadékképes papírok legyenek letehetők, a belügy- és pénzügyminiszter urak annak idején kijelentették, hogy ezt igenis elfogadhatónak tartják s ez ki is mondatott 1897-ben. Arra azonban, hogy árvapénzek elhelyezésére is alkalmasnak mondassanak ki és tiszti biztosíték gyanánt is elfogadhatók legyenek a papírok, a tanács a tárgyalásokat folyamatba tette. Miután ez is nagyon égető, az interpelláczió következtében azonnal megfogja indítani a lépéseket arra nézve, hogy a