Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900

9.1 1900. március 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 416 - 417

158 1900 márczius 28-iki közgyűlés. 417. szám. Lázas sietséggel folyt már akkor a munka a községi életnek minden ágazatában. Egyrészről a három város egyesítésével, a törvény által alkotott uj szervezet végrehajtásával járó teendők, másrészről az uj rendezéshez fűzött s napról-napra hangosabban megnyilatkozó igények nehéz feladatot, súlyos terhet róttak azoknak vállaira, a kik Budapest érdekeinek képviseletére, ügyeinek intézésére, a fejlődés irányának megjelölésére s a fejlődés eszközeiről való gondoskodásra első sorban voltak hivatva. A részvétel ebben a nehéz, de hazafias munkában megtisztelő lehetett mindenkire nézve egyaránt, de kétszeresen megtisztelő volt azokra nézve, a kik — miként én is — idegenből szakadtak ide, a kik tehát alig formálhattak jogot arra, hogy Budapest sorsának intézéséből maguknak részt követelhessenek. Ismeretség, összeköttetések hijáu — megvallom —• nem minden aggódás nélkül léptem át a városháza küszöbét. Kétség fogott el, vájjon ebben a reám nézve még akkor idegen légkörben mi sors vár reám, mit hoz számomra a jövő? De a midőn megismertem a fővárosnak vezető férfiait, a midőn megismertem azoknak nemes intenczióit, a midőn egész valójában kitárult előttem a munkának, a tevékenységnek tág mezeje, a melynek, hogy bő aratást hozzon, a jeles vezetők mellé erős, dolgos kezekre volt szüksége, szivemben a kétség helyét a reménység foglalta el, a reménység az iránt, hogy csekély erőmet és képességemet, a melyet magammal hoztam, tán sikerülni fog érvényesítenem. És e reményben, t. Közgyűlés, nem is csalódtam. A Gondviselés kegyelmén kivül az önök támogatásának, az önök jóakaratának az önök buzdításának, az önök szeretetének és bizalmának köszönöm ezt, a mely állandóan velem volt, s a mely munkásságomat annak értékét messze meghaladó elismeréssel jutalmazta mindenkor. Az a negyedszázad, a mely az 1872 : XXXVI. törvényezikk életbe lépte óta letelt, és a mely negyedszázad nagyszabású alkotásainak hosszú sorozata, örök hirdetője lesz a polgári elem teremtő erejének — e negyedszázad, t. Közgyűlés, kétségkívül egyik legnevezetesebb korszaka lesz Budapest történetének. A nemzetnek és a székesfőváros polgárságának együttes áldozatkészsége, a törvényhatóságnak hazafias lelkesedésétől és erős nemzeti érzülettől áthatott munkája rövid idő alatt újjáteremtették Budapestet és szilárd, biztos alapjait rakták le Budapest jövendő nagyságának. Igaz, e munkában részt vettem én is, részt vettem egész odaadással, igaz lelkesedéssel. De a sikerből, a mely e munka nyomában járt, az érdemekből, a melyek a sikerhez fűződnek, engem csak az a rész illet meg, a mely megilleti az egyszerű munkást, a kinek hivatása csak a segédkezés, a végrehajtás szűk körére terjed; a kinek feladata arra szorítkozik, hogy megérteni igyekezzék a tervezők intenczióit, hogy híven kövesse azok tanácsait és utasításait, hogy ekként minél tökéletesebb alakot adhasson annak az alkotásnak, a mely vezetőinek szelleméből, vezetőinek lelkéből fakadt. Csak ezzel az értelmezéssel, csak ezzel a fentartással fogadom el, t. Közgyűlés, az elismerésnek azt a koszorúját, a melyet ma az önök jósága és kegyessége nyújt feléin. Fogadja a t. Közgyűlés mély hálámat és köszönetemet szíves megemlékezéseért, fogadja hálámat és köszönetemet különösen azért a nemes elhatározásért, hogy szolgálatom 25-ik évfordulóját a jótékonyság oltására hozott áldozatokkal kívánta reám nézve emlékezetessé tenni. Kérem a t. Közgyűlést, ne vonja meg tőlem eddig tapasztalt jóindulatát és támogatását a jövőben sem, a minek viszonzásául Ígérem és fogadom, hogy ezentúl sem lesz más czélom, más vágyam, más törekvésem, mint az, hogy a tekintetes Tanácscsal és a tisztelt Közgyűléssel karöltve, sziweí, lélekkel részt vegyek Budapest felvirágoztatásának szép és dicső munkájában. A közgyűlés a beszédet szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadja.