Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1899

11.1 1899. április 26. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 604 - 605

^——' ••• - III————•— 1898 április 26-iki közgyűlés. — 603—605. szám. 207 vei, mindazonáltal fentartva a ministerium jogait, hatáskörét és illetékességét is és hogy ezen eljárását a jövőben mint rendszert kivánja a ministeriumban meghonositani. A közgyűlés a választ tudomásul veszi. !604. Morzsányi Károly dr. bizottsági tag úr tüzetes indokolás kíséretében a következő interpellatiót intézi polgármester úrhoz: Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a AVesselényiutcza megnyitását két oly ingatlan akadályozza, melyeknek tulajdonosai az ezen utczába eső területeknek ingyenes átengedésére még 1892-ben kötelező nyilatkozatokat állítottak ki? Ha van tudomása, mikép történhetett, hogy ezen ingatlanok a többiekkel együtt le nem bontattak, hanem még ma is állanak és elzárják az utczát? Szándékozik-e vizsgálatot indítani annak kiderítésére, hogy ki az oka annak, hogy a Wesselényi-utcza meg nem nyitható? Szándékozik-e anyagi felelősségre vonni mindazokat, kik mulasztásuk által a fővárosnak esetleg kárt okoznak és végre szives lesz-e a t. polgármester úr ezen vizsgálat eredményét a legközelebbi közgyűlésnek előterjeszteni? Halmos János polgármester úr az interpellatióra azonnal válaszolván, előadja, miszerint a t. közgyűlés elhatározta, hogy a Wesselényiutcza a Károly-körútig meghosszabbíttassák s a főváros e czélra három ingatlant, ezek közül egyet egészben, kettőt pedig részben ki is sajátított. Egészben megvette a Sebastiáni-féle házat és kisajátította a Dréherféle és a Weisz-féle ingatlanok egy egy részét. Dréher kisajátítási eljárás után építési engedélyért folyamodott s az neki meg is adatott, úgyszintén Weisznak is, a kik az új házaikat már fel is építették. Van azonban két ingatlan, t. i. a Hegedűs és a Stettner-féle, a melyek az utcza végleges megnyitásának részben útját állják. Igaza van a bizottsági tag úrnak abban is, hogy az ingatlantulajdonosok még 1892-ben két nyilatkozatot állítottak ki két tanú előtt, melyben kötelezik magukat, hogy az utcza megnyitására szükséges területeket minden kártérítés nélkül teljesen ingyen átengedik s az úttest előállításával járó költségeket is minden tekintetben viselni fogják. E nyilatkozatok azonban nem alkalmasak arra, hogy telekkönyvi bejegyzés tárgyát képezhessék, mert tudvalevőleg a tulajdonosoknak nyilatkozatukban az engedélyt arra is meg kell adniok, hogy nyilatkozatuk a telekkönyvbe bejegyeztessék, már pedig erről a kérdéses nyilatkozatok egy szó említést nem tesznek. Az állapot azonban a már megnyitott utczarészen olyan, hogy az újonnan épült házakhoz a közlekedés egyáltalában nem ütközik akadályba. Az interpellatió folytán kijelenti, hogy az ügy sürgős elintézését ma szóbelileg is meghagyta, de rövid határidőhöz kötve azt írásban is el fogja rendelni s a legszigorúbb vizsgálatot fogja megindítani oly irányban, hogy ezen ügy késedelmes elintézése kőiül nem terhel-e valakit hivatalos mulasztás? A választ az interpelláló és a közgyűlés többsége tudomásul veszi !605. Kaas Ivor báró bizottsági tag úr felszólalván előadja, hogy két asszony, névszerint Bukovszkyné és Márta Jusztin panaszáról akar említést tenni, kik közül az első a Szent János-kórházba egészségesen szolgálatba lépett 1898. évi márczius hó elején. Később azonban vérhányást kapott és rosszul lett s betegsége alatt egy alkalommal papot hivatott magához, a ki kötelességének híven el is jött az asszonyhoz, de látva azt, hogy az nincs nagyobb veszedelemben, nem áldoztatta meg őt s az utolsó kenet szentségével sem látta el, hanem átengedte a beteget az orvosnak. Másnap az illető orvos odajött a beteghez és meghagyta neki, hogy rögtőn hagyja ela kórházat, mert a beteg is és társnője Márta Jusztin is el vannak csapva, menjenek máshová. Ezt az esetet azért hozta fel, mert tudomása szerint szabálytalan eljárás az, hogy egy beteget betegsége alatt kiutasítsanak a kórházból, másrészt nem tartozik az orvos elbírálásához s az ellen az orvos észrevételt sem tehet, ha valamelyik beteg saját lelki érzületeit ki akarja elégíteni és gyónni akar. Kéri a polgármester urat, hogy a panasz-