Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

24.1 1898. november 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1313 - 1314 - 1315

1898 november 9-iki közgyűlés — 1313—1315. szám. 497 !1313. Főpolgármester úr a mai napra egybehívott közgyűlést délután 4 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére saját elnöklete mellett: Éberling József, Freyberger Pál, Mihálovits Antal, Bachát Dániel, Back Fülöp, Osztoics Mihály, Arnstein Henrik, Zboray Béla, Szabó M. Ferencz és Bálint Sándor bizottsági tag urakat, a tanács részéről pedig Matuska Alajos alpolgármester urat kéri fel. !1314. Főpolgármester úr helyéről felemelkedvén, számos bizottsági tag előterjesztésére a következő inditványt adta elő, melyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig: »Tisztelt Közgyűlés! A midőn a törvényhatósági bizottság ama mély gyász hatása alatt, a mely a királyt és a nemzetet búba döntötte, elhatározta, hogy a főváros egyesitése 25 éves jubileumának megünneplésétől eltekint, számolt a főváros összes lakosságának érzelmével, a melyet a nemzeti keservbe vegyülő ünnepi hangok bizonyára sértettek volna. Szivünk gyászos érzelmei azonban, meggyőződésünk szerint, nem menthetnek fel ama kötelesség alól, hogy az egyesitett főváros alkotója iránt lerójuk a hála adóját. Lerójuk mély hálánkat és hódolatunkat fölkent királyunk iránt, a kinek fájdalomtól megszentelt szive nemzete boldogításában keres — és esdve reméljük — talál vigaszt és enyhülést. Mint nemzetünk annyi hő vágyának teljesítését, akként fővárosunk egyesítését is neki köszönjük. A mit az 1848-iki törvények az ország fővárosáról törvénybe iktattak, az az ő királyi elhatározásával vált valóvá, szebben és ragyogóbban, mint az elődök legmerészebb álmaikban képzelték. Királyi elődeitől három kis várost örökölt; ezekből áldásos uralkodása hatalmas arányokban fejlődő nagy várost teremtett, a melynek minden nagy útja, kőpartja, köpartok közé szorított Dunája, hatalmas hídjaival, mind az ő törvénybe foglalt gondoskodását és a nemzet áldozatkészségét hirdetik nekünk és a jövő nemzedéknek. Fejedelmi szavára tűnik el a Gellért-hegy erődje, hullanak le a várfalak, hogy helyet engedjenek a királyi székváros új királyi palotájának. Mátyás korának mesés dicsőségét újjá ébresztő királyi palotánk előtt az ő elhatározásából fog állani nemzetünk megdicsőült védasszonyának fejedelmi szobra, melyhez az idők végéig fog zarándokolni a magyar, hogy imáiba foglalja a királyt, a ki egy a nemzettel A hova a fővárosban szemünk tekint, mindenütt a királyt látjuk nagy alkotásaiban. És mindez az alatt a huszonöt év alatt lett, a mely a főváros egyesitése óta eltelt. Ez év november hó 24-én lesz huszonöt éve, hogy a főváros törvényhatósága a király akaratából megkezdte eredményes munkáját. Vigyük e nap évfordulóján hűségünket, hálánkat és imádattal párosult hódolatunkat a trón zsámolyához. Indítványozom ennélfogva, határozza el a közgyűlés, hogy a székes főváros törvényhatósága működése megkezdésének huszonötödik évfordulóján hála és hódoló feliratot intéz Ő császári és apostoli királyi Felségéhez és a feliratot, esetleg küldöttség útján teszi le a trón zsá molyára.« A közgyűlés az előterjesztett inditványt hosszantartó lelkes éljenzés között egyhangúlag határozattá emeli és felkéri az elnökséget, hogy a végrehajtás iránt intézkedni szíveskedjék Miről főpolgármester úr jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !1315. Főpolgármester úr, az Ő Felsége iránt táplált hódolatnak és szeretetnek ez úton is kifejezést adandó, indítványozza, hogy a közgyűlés tanácskozásait ezúttal ne folytassa, hanem a napirendre felvett ügyek érdemleges tárgyalását a mához egy hétre tartandó folytatólagos közgyűlés napirendjére tűzze ki.