Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

19. 1898. szeptember 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1071 - 1072

410 1898 szeptember 11-iki közgyűlés. — 1071—1072. szám. Németh Titusz Neumann Ármin dr. Neuschloss Ödön Névy László ÖÜ Antal Okolicsányi Gyula Őrley Lajos dr. Paksy Béla Petsits Márk dr. Polónyi Géza Popper István Prückler László Radocza János Rácz Károly dr. Roller Mátyás Rosemberszky Ödön dr. Röser Miklós Sárkány József Schachter Jakab dr. Scheich Károly Schiller György Szabóky Alajos budai Schreyer Jakab dr. Schwartz Lajos Schwartz Simon Schweiger Márton Senyey Ferencz Spannberger Alajos Stadler Károly Steindl Imre Steinhardt Antal Stern József dr. Stiller Mór dr. Szabó Béla Szabó János Szabó M. Ferencz Szalay Mihály dr. Szandtner Károly Tatay Adolf dr. Tenczer Pál Tóthfalussy Béla Vajdaffy Ernő Véry Károly Virava József dr. Wagner Jenő dr. Weinszeisz Lajos Weisz Bertold Weisz Jakab dr. Wellisch Alfréd Winter Lajos Wodianer Artúr !1071. Főpolgármester úr a mai napra összehívott rendkívüli közgyűlést délután 4 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére saját elnöklete mellett Gerlóczy Károly, Paksy Béla, Gombár Tivadar dr., Némái Antal, Hlatky József dr., Wellisch Alfréd, Heltai Ferencz dr., Scheich Károly, Back Fülöp, Freyberger Pál, Kurfürst Miksa és Szabó M. Ferencz bizottsági tag urakat, a tanács részéről pedig Rózsavölgyi Gyula alpolgármester urat kéri fel. !1072. A közgyűlés tagjai helyökről felállván, főpolgármester úr a kővetkező előterjesztést intézi a közgyűléshez: Tisztelt Közgyűlés! Mély gyász borult hazánkra és a nemzetre! Ö Felségének, Erzsébet királynénak, hazánk védasszonyának drága életét tegnap idegeD földön gyilkos kéz kioltá. A mily váratlanul, tiszta, derült ég villámcsapásaként jutott hozzánk a tudósítás, ép oly lesujtóan hatott az a székesfőváros lakosságának minden rétegére. Kételkedve fogadtuk az átkos merénylet első hirét, mert tudtuk, mily igaz szeretet, mily határtalan tisztelet környezte jóságos királynénk fejedelmi alakját, nemcsak a hazában, hanem széles a világon s mert erős volt bennünk a hit, hogy ellene, a ki csak szeretni tudott, a kinek léptei nyomán egész életén át csak béke, áldás és vigasztalás kelt, nem törhet aljas ármány, nem törhet véres boszú. Hitünk, reménységünk azonban csakhamar szétfoszlott és a legmélyebb fájdalomnak adott helyet, a midőn a megrendítő esemény hírét megerősítve láttuk. A tőr, a mely Felséges Asszonyunk nemes szivét átjárta, átjárja a mi szivünket is és most égő fájdalmunk súlya alatt megtörten siratjuk megmérhetetlen veszteségünket. A mily rajongó szeretettel környeztük Őt életében, öröme, boldogsága és később súlyos szenvedései kőzött, úgy lesz Ö áldva nemcsak általunk, hanem utódaink által is késő századokon keresztül, a míg csak e földön magyar szív dobog. S a gyásznak, a megpróbáltatásnak nehéz óráiban, a midőn bús harmóniában olvad egygyé a nemzet minden tagja vérző szivének fájdalmas jajkiáltása, tekintetünk önkéntelenül annak a legmagasabb