Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515

210 1898 április n-iki köz

gyűlés. — 515 szám. István királyi herczegünket Pestmegye főispáni székébe beigtatta, ez örökké emlékezetes szavakat mondotta: »Magyarországba oly perczben léptem, midőn ez egy boldog korszak küszöbén áll.« Ennek az ifjúnak faszczináló személyes tulajdonságai már ekkor megnyerték a nemzet szivét, s bár utóbb a nemzetre szomorú idők következtek, vigasztalásunkra egy nemtőt állított melléje a Gondviselés, országunk felséges Nagyasszonyát, a szépségben, erényben, lelki és szellemi tökélyben gazdag királynét, ki nemes szíve csalhatatlan érzésével felismerte e nemzet jó tulajdonságait és fő eszközlőjé lett a 67-iki szép napoknak. És valamint az 50 év előtti korszaknak két fő faktora Széchenyi és Kossuth valának, úgy viszont ennek az epokális időnek megteremtője a magyar státusférfiak triumvirátusának harmadik tagja Deák Ferencz volt E nagy emberünk már 1833 óta tagja volt az országgyűlésnek és e minőségében mint az akkori ellenzék vezére üdvös befolyást gyakorolt a törvényhozás menetére. A korteskedések folytán elmérgesedett politikai viszonyok miatt azonban sem a 43/44-iki, sem a 47/48-iki országgyűlésre nem fogadott el mandátumot s így, bár a megyében való működésével neki is volt befolyása a 47/48-iki törvények megalkotásában, tényleg azokban részt nem vett. Annál tevékenyebb volt eleinte csendben, csupán a társadalmi érintkezés, később a nyilvánosság terén az 1850—1867-ig terjedett minden politikai mozgalomban, és főkép ezek sikerében bizonyította be, hogy méltán megérdemelte azt az elnevezést, melylyel őt kortársai, politikai elveik különbsége daczára is, a haza bölcsének elnevezték. Az 1867-iki események kiengesztelő befejezést adtak az 1848-tól 1866-ig tartott szomorú korszaknak, s Ítéljen bármily szigorúan a történelem kritikája ezen korszak felett, mely Negyvennyolczat követte, el kell ismernie, hogy Ferencz József ő felségénél alkotmányosabb királya nem igen volt a magyarnak. A mit István nádor a 48-iki törvények szentesítése alkalmával Ferdinánd királyhoz intézett beszédében mondott, ugyanazt mondhatjuk néhány szónyi változtatással, dicsőségesen uralkodó felséges királyunkról: »Egy boldogított, háládatos nép környezi az ő királyi székét s a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelem iránt, mint dobog ő érette, ki ezen törvények erejét visszaállítván, honunknak újjáalkotója lettU Igen, Tekintetes Közgyűlés, ha hálás kegyelettel adózunk V. Ferdinánd királynak azért a puszta tényért, hogy a 48-iki törvényeket szentesítette, úgy még nagyobb hálával és hódolattal teljes ragaszkodással telik meg szivünk I. Ferencz József királyunk iránt, ki a sok félreértés, sok ellenséges behatások által szenvedésekbe döntött hazánknak visszaadta alkotmányát, és megnyitotta előtte a hasznos tevékenységnek és békés fejlődésnek útjait És felséges királyunknak