Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515

208 I8Q8 április n-iki közgyűlés. — 515 szám. lánczhíd ügyében kimondatott, hogy azon nemes és nem nemes egyaránt tartozik vámot fizetni s ezzel a nemadózás falán az első rést ütötte. Ismét más kimondotta a sajtónak, a bevett vallásoknak teljes szabadságát, s bár ezzel a lelkiismereti szabadság még nem aratott teljes győzelmet, de e győzelemnek alapja mégis megvettetett; ezen törvények arra a magaslatra emelték nemzetünket, mely azt a szabadelvűség győzelmével a többi művelt nemzetek mellé állttá. Más törvények a közművelődés, mások az anyagi fejlődés feltételeit biztosították a nemzetnek s a mi legfontosabb volt, oly alapra helyezték azt, melyen tovább fejlődve megadatott neki a lehetőség, hogy Magyarország úgy politikai, mint kulturális és közgazdasági életének épületét kiépíthesse. Egyet még nem szabad hallgatással mellőznöm, azt tudniillik, hogy a városok fejlődését is lehetővé tette s főképen szeretett fővárosunknak, Budapestnek, melyet már az 1848 ápril 6-iki országos ülés az ország szivének nevez, emelkedésére, megmagyarosodására megvetette az alapot. íme, Tekintetes Közgyűlés, a lehető legszűkebb keretben vázoltam e törvényalkotás főbb mozzanatait Nem nehézségek, sőt nem is kemény küzdelmek nélkül született meg az a 3i törvény, mely a 48-as törvények neve alatt ismeretes. Ez fényt vet ugyan azokra, kik e szabadelvű alkotásért küzdöttek, a nélkül, hogy homályba borítaná azokat, kik nem valának feltétlen hívei ama mélyreható reformoknak. A szabadelvű elemek nemes kitartása, az az erély, melylyel eszméikért küzdöttek, oly tiszteletet követelt magának, hogy még a régi rendszer hívei is, kik pedig az akkor még fennállott főkormányszékeinknél hangadók valának s kiknek tanácsától függött, megerősítse és szentesítse-e a király ezeket a törvényeket: belátták, hogy ellenök minden küzdelmök hiábavaló. így történt azután, hogy az országgyűlés végén maga a király, a királynéval, fényes udvarával és családja legelőkelőbb tagjaival lejött Pozsonyba és ott, ma már szokatlan formák között, ünnepélyesen szentesítette e törvényeket és pedig ápril 11-én, épen ötven esztendővel ezelőtt E nap jelentőségét méltányolja Horváth Mihály Magyarország függetlenségi harczának történetében, midőn így ír: » Ápril 11-e'n, 1848-ban, tiintfel a nagy nap, mely a hosszú, nemes küzdelmek, buzgó s állhatatos törekvések e nagyszerű eredményeire feltette a koronát.« És ha e napot ünnepeljük, Tekintetes Közgyűlés, nem kicsinyeljük vele ezen epokális korszak egyéb nagy napjait; nem főkép márczius 15-ikét, melyen a Jókai és Petőfi által vezetett ifjúság, nem fékezhetvén többé türelmét s főkép a Párizsból és Bécsből érkező hírek behatása alatt kinyomatta azt a nevezetes okmányt »Mit kivan a magyar nemzet?* E napon a délutáni órákban, zuhogó esőben, nagy néptömeg gyűlt össze a pesti városház terén és termeiben, hol épen a tanács és a választott