Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898
11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 514
202 i8g8 áp ril is 11-iki k özgyfilés . — 5 14 szám. alkotmányát, jogait és szabadságát A hazafiúi örömnek és lelkesedésnek rövid derűjét ismét a megpróbáltatásoknak szomorú napjai váltották fel. De e megpróbáltatásoknak súlyát is nemes megadással viselte a nemzet. Tudott tűrni és szenvedni, mert századokon át megtanulta azt, de nem tudott lemondani. Csüggedést nem ismerve, szívós kitartással ragaszkodott a maga törvényes igazához s a midőn e kitartása őt az 1867-ik évi kiegyezés nagy művében győzelemre segíté, új életre keltek szunnyadó erői és azóta, mintha a multaknak mulasztásait a varázslat hatalmával akarná helyrehozni, felszabadult erőit a közéletnek minden terén lázas munkásságban fejti ki; munkásságban, a melynek nincs más czélja, mint e sokat szenvedett hazának békéje, nyugalma és boldogsága; nincs más vágya, mint a nemzet és korona között helyreállott bizalomnak minél bensőbbé tételével a trónnak szilárdsága és biztonsága. Az 1847/48-ik évi országgyűlés alkotásainak azon nagy fontosságon kívül, a melylyel azok állami életünk újjászületése szempontjából bírnak, Budapestre nézve még különös jelentőségök is van. Buda volt ugyan 1703 óta az ország fővárosa, de csak névleg volt az; a valóságban azzá 1848-ban lett az által, hogy az 1848-ik évi III. és IV. törvényczikkek a felelős minisztérium és az országgyűlés székhelyéül Budapestet jelölték ki. Es ha most, az azóta letűnt félszázad határán felvetjük azt a kérdést, vájjon Budapest és annak polgársága méltónak bizonyult-e a kitüntető bizalomra, a melyet az 1847/48-ik évi országgyűlés beléje helyezett, jogos önérzettel és a kötelességek hű teljesítésének megnyugtató tudatával adhatjuk reá válaszúi: igenis, méltónak bizonyult! Méltónak bizonyult, mert íme a törvényhozásnak és Budapest polgárságának bölcs előrelátásából és nemes áldozatkészségéből a régi Pest, Buda és Óbuda helyén, a melyek alig voltak képesek a provincziális városok színvonalán felülemelkedni, ma egy ifjúi erőtől duzzadó nagy világvárosnak hatalmas körvonalait látjuk kiemelkedni, a hol tudomány, irodalom és művészet, ipar és kereskedelem nem remélt virágzásnak indult; a melynek erős kötelességérzettől és lelkes nemzeti öntudattól áthatott polgársága semmiféle áldozatot sem kímél arra, hogy Budapestet a nemzet politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi életének méltó központjává, az országnak valóban díszévé, büszkeségévé avassa. De a midőn a haladásnak láttára, a melyet a nemzeti erő megnyilatkozásaként az ország és székes fővárosunk közéletének minden ágazatában felmutatni képesek vagyunk, keblünket az öröm és büszkeség érzete hatja át, rút hálátlanság volna felednünk azt, hogy e haladás nem egyedül a mi
