Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1897

4.1 1897. január 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 109

46 1897 január 27-iki közgyűlés. — 109. szám. Ezért azon könnyed felfogást, a mely ezen kérdést azzal akarja elintézni, hogy természetes dolog, hogy az eddigi piaczi elárusítók a vásárcsarnokok életbeléptetése folytán elpusztulnak, nem fogadhatja el. Mindnyájunknak kötelessége, hogy egyfelől a vásárcsarnokok intézményét úgy alkossuk meg, hogy a közegészségügyi, közélelmezési és pénzügyi szempontból is megfelelő, másrészt az átmenet a régiből az új helyzetbe enyhe legyen. Az érdekelt szegény emberek két gyűlést tartottak. A statisztikai kimutatás szerint az összes vásárcsarnokokban 1408 hely van a detail elárusítók számára s az előjegyzések szerint még 62 hely kapható. Már most ha tekintetbe veszszük, hogy 2 7 nyilt piacz fog megszűnni és ha csak minden nyilt piaczra száz detail elárusítót számítunk, a mi nem sok, akkor 2700 embert kapunk, tehát ennyinek a befogadására kellene alkalmassá tenni a vásárcsarnokokat; már pedig ennyi hely, számukra a vásárcsarnokokban nincs. Ezeknek a szegény embereknek a másik csoportja, a kiskereskedők és a kisiparosok is gyülekeztek. Ezekre nézve van egy ministeri leirat, a mely szerint a vásárcsarnokok megnyíltával a piaczokról ezek épen úgy eltávolíttassanak, mint az élelmiczikkárusok. Van azonban egy közgyűlési határozat, a mely viszont azt mondja, hogyha ezek eltávolíttatnak, akkor gondoskodjék a tanács megfelelő helyekről a számukra. Szólónak nincs tudomása arról, hogy a tanács a közgyűlés utasításának mily irányban felelt meg, de azt tudja, hogy nem gondoskodott helyről, a mi annyit tesz, hogy az illetőknek a koldusbotot adták a kezükbe. Mindezek után az alábbi interpellatiót intézi a tanácshoz, megjegyezvén, hogy annak semmiféle személyes éle nincs, és hogy az egyáltalán nem irányul Matuska tanácsnok úr személye ellen, a kinek buzgóságát és .nagyarányú munkásságát, a melyet a vásárcsarnokok intézményének 1 tesitése körül kifejtett, készséggel elismeri. Interpellatiója így hangzik: »1. Igaz-e, hogy a vásárcsarnokok megnyíltával megszűnő nyilt piaczok eddigi élelmiczikk árusai közül sok százan nem kaphatnak a vásárcsarnokokban helyet i 2. Igaz-e, hogy a vásárcsarnokok megnyíltával a nyilt piaczokról eltávolított vásári kisiparosok és kiskereskedők, a kik gyűlésük adatai szerint 1764-en vannak, a vásárcsarnokokban egyáltalában nem bérelhetnek helyet? 3. Ha igaz, mit szándékozik tenni, vagy mit tett eddig a tanács, hogy a tél idején kenyérkeresetüktől megfosztott polgárok az anyagi tönktől megmeneküljenek ?« Interpelláló azon reményének ad kifejezést, hogy a tanácsnak sikerül az ügyet elintéznie a nélkül, hogy a vásárcsarnokok intézménye és az érdekeltek csoportja szenvedne. Például hozza fel, hogy a kimaradt detail elárusítók ideiglenes használatára a Teleky-tért lehetne fentartani De elzárkózni a kérdés elől nem lehet, mert semmiféle érdek sem kívánja, hogy az ügynek tönkrementjei legyenek és annál kívánatosabb az érdekelt kis üzletemberek megnyugtatása, nehogy körükben a socialistikus irányú izgatások lábra kapjanak és tovább terjedjenek. A tanács nevében Matuska Alajos tanácsnok úr az interpellatióra azonnal válaszolván, kifejti, hogy azokról az árusokról, a kik a vásárcsarnokokban való elhelyezésre igényt tarthatnak, történt gondoskodás, a mennyiben február hó 8-ig adtak nekik határidőt a jelentkezési-e. Ma a dolog úgy áll, hogy több mint 500 hely van még rendelkezésre. Hogy az interpelláló a piaczi elárusítók tekintetében honnan veszi a statisztikai adatokat, nem tudja, de neki igenis tudomása van arról, hogy igen sok elárusító csak mellékesen űzi ezt a mesterséget. Sok köztük a viczeházmesterné és egyéb fizetésképtelen asszony, a ki néhány almával kiáll a piaczra. Ezeknek a számát pontosan nem lehet megállapítani. De ha a rendes elárusítók részére ötszáz hely áll rendelkezésre, akkor épen nem mondható, hogy a hatóság róluk eléggé nem gondoskodott.