Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1897

26. 1897. október 25. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1352

486 1897 október 25-iki közgyűlés. — 1351—1352. szám. Pál dr., Ludvigh Endre dr., Örley Lajos és Véry Károly biz. tag urakhói alakított küldöttséget küld ki, — oly felkéréssel, hogy az újonnan választott főpolgármestert a választás eredményéről értesítvén, őt felhívja, hogy a törvényszerű hivatalos eskü letétele és állásának elfoglalása végett a közgyűlés szine előtt megjelenni szíveskedjék. !1352. Márkus József főpolgármester úr a küldöttség kiséretében rövid idő múlva megjelenvén, szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel fogadtatik, a melynek csillapultával öt az elnöklő Haberhauer János alpolgármester úr igen meleg szavakban üdvözli s felkéri, hogy a törvényben előirt hivatalos esküt letenni szíveskedjék, mire Márkus József főpolgármester úr az 1872 : XXXVI. törvényczikk 108. §-ában foglalt eskút a közgyűlés szine előtt nyomban leteszi. Az eskü letétele után Haberhauer János alpolgármester úr főpolgármester úrhoz a következő beszédet intézi: »Méltóságos Főpolgármester Úr! Nekem, mint eddigi munkatársának jutott azon kiváló szerencse, azon megtisztelő feladat, hogy Méltóságodat, mint Budapest saékes főváros újonnan megválasztott főpolgármesterét ezen ünnepélyes pillanatban üdvözöljem. Üdvözlöm Méltóságodat új és díszes állásában szivem egész melegével, igaz lelkesedéssel és őszinte Örömmel, nem pusztán a múltban szerzett számos érdemeire való tekintettel, hanem, mert mindannyian érezzük és tudjuk, hogy Méltóságod személyében egy oly főpolgármestert nyerünk, ki a közigazgatás minden egyes ágában szerzett gazdag ismeretei és tapasztalatainál, fényes tehetségénél, ritka szónoki képességénél, Önzetlen és tántoríthatatlan hazaszereteténél fogva szeretett magyar fővárosunknak minden időben és minden alkalommal díszére leend; kire a polgárság mindenkor büszkén fog tekinthetni; ki azon kitüntető bizalmat, melyben legfelsőbb helyen és polgártársai által részesittetett, fényesen igazolni is fogja; és mégis örömünkbe fájdalom vegyül, lelkesedésünkre árnyék ereszkedik azon szomorú gondolatnál, hogy Méltóságod a mai nappal kénytelen elhagyni állását, melyben polgártársai feltétlen bizalma, szeretete és ragaszkodása által támogatva eddigelé oly sikerrel és közmegelégedésre működött; melyben a székes főváros javára és érdekében kifejtett munkássága tündöklő és buzdító példa volt az egész tisztikarnak. Méltóságod aránylag rövid időt töltött a polgármesteri székben és így összes terveit nem valósíthatta meg, de ezen rövid idő alatt is tudása és szelleme égő fáklyaként világították be és jelezték azon útirányt, melyben a jövőben haladnunk kell. A válás nehéz perczében vigaszt merítünk a mindnyájunkban élő azon reményből, erős gyökeret vert azon meggyőződésünkből, hogy Méltóságod a jövőben is a miénk, új állásában, változott hatáskörében is a székes fővárosé marad, nemes szive a jövőben is a fővárosért fog dobogni, munkássága és gondolatai a jövőben is a főváros érdekeinek lesznek szentelve, hogy a fővárosi ügyeknek szigorú, de igazságos bírája leend, hogy a székes főváros önkormányzata, a polgárság érdekei Méltóságod személyében fogják legerősebb támaszukat, legmelegebb védőjüket találni. Ezen meggyőződésünktől áthatva, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy díszes állásában kifejtendő működését és fáradozását az ég áldása kisérje, a siker koronázza és hogy Méltóságodat a mennyei Gondviselés • szeretett fővárosunk és drága hazánk javára sokáig, sokáig éltesse!* A kitörő éljenzésekkel ismételten megszakított üdvözlő beszéd elhangzása után Márkus József főpolgármester úr következő beszédet intézi a közgyűléshez: Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn Ö császári és apostoli királyi Felségének, legkegyelmesebb Urunk, Királyunknak legfelsőbb kijelölése alapján és a tisztelt közgyűlésnek bizalmából a főpolgármesteri állást ezennel elfoglalom, szivemet a legőszintébb köszönet és a legőszintébb hála érzelmei hatják át; és