Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

23. 1896. november 25. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1490

484 1896 november 25-iki közgyűlés. — 1490. szám. szilárd akarata le fog küzdeni minden nehézséget, és hiszem azt is, hogy hivatalos érintkezéseinkben Nagyságodat ép ugy mint engemet csak az ügy szentsége, a haza és fővárosnak együttes jóléte és valódi érdekei fognak vezérelni. Ezen hitben és biztos reményben ismételve a legőszintébb örömmel üdvözlöm Nagyságodat és kívánom lelkem mélyéből, hogy a Mindenható szeretett polgármesterünket mint a közigazgatás első tisztviselőjét a székes főváros javára és díszére, szellemi és testi erőben megtartsa és mindnyájunk örömére igen sokáig éltesse.« A gyakori helyeslésekkel és éljenzésekkel ismételve félbeszakított üdvözlő beszéd elhangzása után Márkus József polgármester úr a következő beszédet intézte a közgyűléshez: »Méltóságos Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt közgyűlés! A székes főváros törvényhatóságánál eltöltött 22 évi szolgálatom fejében szebb jutalom és elismerés nem érhetett a bizalomnál, mely engem ma a székes főváros polgármesterévé avatott. Fogadja érette a t. közgyűlés őszinte köszönetemnek, mély hálámnak s azon határozott ígéretemnek kifejezését, hogy a székes főváros érdekeit az eddiginél még nagyobb buzgalommal és odaadással fogom szolgálni és ez utón igyekezni fogok meg is érdemelni a kitüntetést, a mely ma osztályrészemül jutott. A bizalomnak ezen nyilvánulása, t. közgyűlés, a mig egyrészről széles körre terjedő jogok részesévé tesz, addig más részről súlyos kötelességeket is ró reám. És én, t. közgyűlés, nemcsak a reám ruházott jogokkal kivánok élni, hanem egyúttal teljesíteni kívánom az azokkal járó kötelességeket is; teljesiteni kívánom a székes fővárosnak és polgárságának érdekei iránt táplált meleg szeretettel, igaz lelkesedéssel. De érzem, t. közgyűlés, hogy e kötelességek teljesítése reám nézve igen nehéz lesz; mert oly férfiú örökébe lépek, a ki előttem e tisztet a törvényhatóság változatlan bizalmától környezve, közel negyedszázadon át töltötte be; — a ki 40 éven át szolgálta a székes fővárost lelkének egész melegével, szivének minden dobbanásával; a kinek bölcs vezetése mellett a székes főváros fejlődésének, jövendő nagyságának, biztos szilárd alapjai lőnek lerakva, s a ki maradandó alkotásaival, aranybetűkkel véste be nevét Budapest történetének örök lapjaiba. De nehéz lesz e kötelességek teljesitése azon további okból is, t. közgyűlés, mert a három város egyesítésével székes fővárosunk életében megnyílt uj korszakból letűnt 23 esztendőnek úgy tevékenységben, mint eredményekben gazdag volta daczára, a feladatok egész sorozata áll még előttünk; feladatoké, — a melyeknek helyes megoldása biztosithatja egyedül azt, hogy a székes főváros gyors lépésekkel haladhasson tovább a fejlődésnek azon ösvényén, a melyet saját polgárságának jogos büszkeségére, s az egész nemzetnek igaz örömére már eddig is oly fényes sikerrel futott be. Aligha volna t közgyűlés reám nézve könnyebb, hálásabb feladat, mint hangzatos Ígéretekkel már ma magam részére hódítani akarni a t. közgyűlésnek helyeslését. De én e térre lépni nem kivánok; nem pedig azért, mert a t. közgyűlés irányában fennálló tartozásomat nem könnyedén odavetett ígéretekkel, hanem kifejtendő működésem során tettekkel szeretném leróni. Másrészt azonban úgy érzem, hogy a t. közgyűlés jogos várakozásán ejtenék sérelmet, ha most állásom elfoglalásakor elmulasztanám legalább főbb vonásaiban jelezni az irányt, a melyben haladni kivánok s ha megemlítés nélkül hagynám azon fontosabb kérdéseket, a melyeknek megoldását a legközelebb jövő feladatául tekintem. Érzem a felelősség súlyát, t. közgyűlés, a mely vállaimra nehezedik, de épen a felelősségnek ez az érzete arra ösztönöz hogy teljes oda-