Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

22. 1896. november 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1428

466 1896 november 18-iki közgyűlés. — 1427—1428-^záin^ Oly felhívással adatik ki a tanácsnak, hogy ezen indítványra nézve a jogügyi bizottmány meghallgatásával a legközelebbi rendes közgyűlésen tegyen előterjesztést. Miről a tanács a tárgyiraton értesítendő. !1428. Dr. Vázsonyi Vilmos biz. tag úr felszólalván, előadja, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrnak az elemi iskolai tanterv módosítása tárgyában 1895. június hó 21-én kibocsátott rendelete többek közt a német nyelvnek az elemi iskolákban való oktatásáról a következőképen nyilatkozik: »Minthogy pedig czímed jelentései szerint a székes fővárosi elemi iskolai növendékek szellemi túlterheltsége ellen mind sűrűbben hangzik a panasz, ebből az okból felhívom czím figyelmét, vájjon nem tartaná-e czélszerűnek, hogy a német irás és olvasás, általában a német nyelv tanítása a székes főváros községi elemi népiskoláiból mint rendes tantárgy kihagyassék ? Hiszen ez a németnyelv tanítás az elemi népiskolákban számottevő eredményt úgyis alig mutathat föl; a kinek a német nyelvre szüksége van, az majd megtanulhatja azt a felsőbb iskolákban, e tantárgy kétségtelenül terhes a gyermekre az iskolában; ha a székes főváros elemi iskolái megszabadulnak e tehertől, még fokozottabb mértékben oldanák meg azt a nemzeti feladatot, a mely felé a székes főváros iskolái most is oly dicséretes buzgalommal törekednek.« így indokolja a rendelet igen szépen azt, hogy miért felesleges a német nyelv oktatása az elemi iskolákban. Ezen rendelet 1895. évi júniusban jelent meg; azóta tudomása szerint se/n a népiskolai tananyagnak reformálása tárgyában, sem a német nyelv oktatása tárgyában számotlevő lépés nem történt Történt azonban az, hogy a mikor a ministernek ezen rendelete megjelent, a német sajtónak kiváló jelentőségű és befolyású orgánuma a »Pester Lloyd« hevesen megtámadta a ministert, hogy nem bir kellő érzékkel a német cultura nagy fontossága iránt. Úgy látszik, hogy ezen leczke és oktató támadás nagy befolyással volt a ministerre, mert talán ezzel függ össze az, hogy sem ezen idő óta, tehát egy és fél év óta a vallás- és közoktatásügyi minister részéről semmiféle sürgetés le nem érkezett a tekintetben, hogy ezen rendelet végrehajtassék, sem azon bizottság, a mely már akkor meg volt bizva az elemi iskolai tananyag reformjának végzésével semmit sem tett, sem az elemi iskolai tananyag dolgában, sem a német nyelv oktatása tárgyában. De történt egyéb a germán istenek kiengesztelésére, t. i. az, hogy a német cullura kellő figyelemben részesüljön, Goethe Farkas Jánosnak a közoktatásügyi minister közreműködésével szobát rendeztek be az Akadémia palotájában és történt az, hogy a német nyelv ügyében nem történt semmi. Azt hiszi szóló, hogy nem egyezik meg sem a főváros, sem a közgyűlés méltóságával az, hogy egy kérdés elöl elbújjunk és egyszerűen napirendre térjünk fölötte. Azt hiszi, hogy a közgyűlés tagjai közt akár barátja, akár ellensége legyen a német nyelv oktatásának, nincsen senki, a ki félre attól, hogy véleményét vagy az egyik, vagy a másik irányban kimondja. Miért ezen kérdést bujkálással megoldani? Miért nem nyíltsággal, határozottsággal? Miért nem adnak a közgyűlésnek alkalmat arra, hogy e kérdésről véleményét kimondhassa ? Kimondhassa hogy igen, vagy nem? Óhajtjuk-e a német nyelvnek oktatását iskoláinkban, vagy nem ? Azon czélból, hogy ezen kérdéssel tisztában legyünk, a következő interpellátiót intézi a polgármester úrhoz és a tanácshoz: 1. »Mi történt eddig a vallás- és közoktatásügyi minister úrnak a német nyelv tanitása ügyében kiadott leiratának végrehajtására? 2. Sürgette-e a minister úr a leirat végrehajtását? 3. Szándékozik-e a tanács e tárgyban a közgyűlés elé még olyan időben előterjesztést tenni, hogy a ministeri leiratban emiitett elvek már a jövő tanévben gyakorlatilag érvényesülhessenek ?« Főpolgármester úr kijelenti, hogy ez interpellatióra a kivánt válasz a legközelebbi rendes közgyűlésen fog megadatni.