Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

11. 1896. május 13. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 633

210 1806 május 13-án. — 633. szám. gyosan vihették a körbe. Még akkor is, ha nem volna emberi érzés, a mit nem hiszek, a t. közgyűlés tagjai között a szegény munkás iránt, még akkor is, ha az a szocziáldemokrata párthoz tartozik, tartozzunk bármely valláshoz, az ó testamentumból tudjuk: »szeresd felebarátodat, mint önön magadat«. Ezt tanultuk az izraelitáktól s ezt meg akarjuk és meg kell tartani. A tételes törvény is 1848-ban a jogtiszteletet és a polgári jogot törvénybe igtatta s mindez lábbal tipródott ez alkalommal. Meg vagyok győződve, hogy a t. közgyűlés tagjai pártkülönbség nélkül védelmére állanak a szegény munkásnak, a ki igy megtámadtatik. De nemcsak erről van szó, hanem szó van azokról a szegény járó kelő családapákról, a kik gyermekeikkel voltak s összetapostatlak, letiportattak. - . Nagyon jól tudom, tisztelt közgyűlés, hogy az államrendőrség nincs alávetve a mi polgármesterünknek, de legyenek akár államilag fizetett, akár városi közegek, mindenesetre polgármesterünknek, ki a polgárok összességét képviseli, mint polgárnagynak tudomást kell venni és bizonyára tudomást is vesz ezen dolgokról és igénybe fogja venni az eszközöket, hogy Budapest utczáin az ily dolgok ne ismétlődjenek. Nem feladatom, nem is szándékom megszabni az utat, csak kérem, hogy vegyen ezekről tudomást, hogy intézkedhessek. Ezen morális minőségű intézkedésnek több alakja lehet; lehet, hogy ő, ki 48-ban a nép jogáért fegyvert ragadott és jelenleg az ő helyettese, ki mindenkor szintén exponálja magát, mikor a polgár védelméről van szó: egymaga, mint a magistratus tagja, mint polgárnagy, nagy súlylyal lép fel, ha az illető helyen kijelenti megbotránkozását ezen telt felett. Lehet más módja, a tanács elhatározására tartozik, hogy mit akarnak tenni. Hallgatással mellőzni ez ügyet nem lehet, mert a dolog a külföldi sajtó képviselői jelenlétében is folyt le. Magam is interveniáltam a főkapitány helyettesnél és más kerületi kapitányságnál, hogy megakadályozzam —A testületnek több tagjával baráti viszonyban vagyok és a múltból tudom, mily dolgok történnek a rendörségnél. Az történik, hogy ha van egy garázda ember, a ki erőszakkal lép fel a rendőrközegek ellen, mikor ezt leverik és az illető már össze van kötve, azután is ütlegelik azt a védtelen embert. Megtörténik, hogy beviszik a rendőrkaszárnyába s ott agyonütik. Nem fogunk hallgatni, mert megtörtént, szemtanuk vannak rá, hogy az egyik fősebesültn'ek betörték bordáit, összetaposták, szemét kiverték. Hat gyereknek atyja, a kit felesége sirat, bár azt se tudja, hol van. Magam jártain a kórházakban; nem találtam fel, talán el is temették már, a nélkül, hogy tudnók. A rendőri rendszer ilyen különböző gyalázatos tettének összegyűjtésén fogunk fáradni és nyilvánosságra hozzuk. Ezen ügynek én nagy fontosságot tulajdonitok, mert az események a külföldi sajtó képviselői előtt folytak le és tartok tőle, hogy ezen dolognak külföldön is oly visszhangja lesz, a mi nem üdvös Magyarországnak becsületére. A következő interpellatiót vagyok bátor intézni a székes főváros polgármesteréhez : Interpellatió a Budapest székes főváros polgármesteréhez, a múlt vasárnapi (1896. május 10-iki) népgyűlés után a m. kir. államrendőrség által elkövetett vérengzések és atrocitások tárgyában. Szándékozik-e a t. polgármester ur hiteles tudomást szerezni a magyar nemzeti lobogónak a főváros területén a m. kir. rendőrközegek által történt meggyaláztatásáról és általában a rendőri közegek vérengző kihágásairól és annak folytán intézkedést tenni és minő intézkedést tenni az iránt, hogy a székes főváros polgárainak' s családjaiknak és az idesereglő vidéki és idegen közönségnek testi épsége és életbiztonsága a m. kir. államrendörségi közegek erőszakoskodásai, túlkapásai és brutális vérengzései ellenében megvédessék és a május 10-ikéhez hasonló rendőri atrocitások többé ne ismétlődj ének U Főpolgármester ur kijelenti, hogy ezen interpellálióra a polgármester úr a legközelebbi közgyűlésen fog válaszolni.