Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

10. 1896. május 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 606

198 1896 május 11-én. — 606. szám. rémes villámaikkal és ezek elsodorják mindazt a fényt és nagyságot, mely a nagy és igazságos király alatt egyik ékessége volt hazájának. S a külső ellenségen kivül jön a belső, veszedelmesebb amannál: a honfiak meghasonlása és pártoskodása. Mohácsot csakhamar Buda követi s mig amott az ország szine, virága fúlad el a vértengerben, Budával az ország kulcsa kerül idegen kézre. Másfél századon át nem egyszer kíséreltük meg visszavívni azt, de az elgyengült, kifáradt nemzet nem birt a pogány erő túlhatalmával. Végre ütött a szabadulás órája, 1686-ban sikerült az, a mi oly sokszor volt a magyar nemzet hő vágyainak tárgya, Buda visszafoglalása megtörte a török haderő győzhetlenségébe vetett varázsszerü hitet, s gyors egymásutánban szabadult fel is, és űzetett ki a török nem csak az ország belsejében birt erősségekből, de a végvárakból is. Az elpusztult Buda újra éledni kezd. I. Lipót gondossága, a hazafiak áldozatkészsége, buzgalma, csakhamar eltakaritá azon szomorú romokat, melyek a török uralmat és a visszavívást jelzek. Nemsokára hivatalosan is fővárosa lesz az országnak, de sőt királyi székhely, a minek I. Lipót 1703-ban elnevezte. Ebben az esztendőben ugyanis a király felujitá régi jogait és szabadságait és mintegy látnoki szemmel majd ugyanígy tőn a még jelentéktelenebb Pesttel és talán öntudatlanul is jelezni akarván, hogy eljön az idő, midőn a kisebb Pest túl fogja szárnyalni Budát. Es ugy is-lön. Pest városa, mely még a múlt század végén is sokkal csekélyebb volt, és lakossága számát tekintve is messze mögötte állott Budának, századunkban gyors növekedésnek indul. Lassankint gyülőhelye lesz az ország főurainak, a vidéki nemességnek, középpontja a forgalomnak, kereskedelemnek. S mig Buda bizonyos tekintetben, terepviszonyai miatt is korlátolva volt gyarapodásában, addig a végtelen rónaságon elterülő Pestet mi sem tartóztatta fel rohamos fejlődésében. Középpontja lesz a szellemi és anyagi gyarapodásnak. A két várost sokáig elválasztó Duna a lánczhid elkészültével összekötő kapocscsá vált közöttük, mit azután a dunai hajózás fejlődése még inkább előmozdított. Buda és Pest története lassankint oly sok érintkezésbe jutott egymással, hogy a hazafiak már e század derekán szorosan együvé tartóknak kezdek tekinteni a két várost. Ez a felfogás már a nép nyelvén is nyilatkozott abban, hogy hol Budapestnek, hol Pest-Budának kezdték azt nevezni. »Pest-budáról sok nép kijár« énekli már Kisfaludy Károly a Bákosi szántó dalában s e közfelfogás nyilvánult az 1848-iki törvényekben is, midőn azok a Budapest elnevezést használják. Az 1848-iki törvények értelmében az országgyűlés ezentúl Pesten volt tartandó. A 48-iki törvények megalkotásával felszabadul a sajtó és ez Pesten proklamáltatik; és innen árad szét a szabadság fuvallata az egész országra. A fővárosnak és főképen Pestnek tulajdonképeni fejlődése az utolsó félszázadra esik. A mi ez idő alatt történt, azzal bátran kiállhatunk Európa ítélőszéke elé. E század elején még alig ötvenezer ember élt Budán és Pesten együttvéve, s ma többen vagyunk félmilliónál. A város fejlődés virágzó korszakát a hetvenes évek nyitják meg, midőn a törvényhozás a főváros szabályozására és emelésére 24 milliónyi pénzalapot létesít, az Andrássy-út és Nagykörút megnyitását törvénybe igtatja és a szabályozási, munkák vezetésére a fővárosi közmunkák tanácsát állítja fel. A város szabályozási tervének megállapításával, mely a Duna szabályozására és az új hidak építésére is kiterjeszkedett, majd az Andrássy-út és a Nagykörút kiépítésével egészen új irányai nyíltak meg a főváros fejlődésének, s az a szédületes emelkedés, a mit e téren felmutatni tudunk, egyedüli az európai városok történetéhen.