Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1895

18. 1895. július 24. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 862 - 863 - 864

5 3. az Erzsébet-leányárvaháznak 200 frtja helyett jutna 100 frt; 4. a lelenczházi alapnak 2000 frt helyett 1000 frt 50°/o-át elfogadja akként, hogy a szegény-alap részére az annak hagyományozott egész 200 frt jusson. Tudomásul vétetvén, a vonatkozó iratok további megfelelő intézkedés végett a tanácsnak visszaadatnak. !862. A tiszti főorvos űr az 1876. évi XIV. t.-cz. 162. §-ának e) pontja értelmében bemutatja: 1. dr. Fürst Salamon (VI, nagy-mező-utcza 62.); 2. dr. Elek Sándor (VI., lovag-utcza 12.) egyetemes orvostudorok, továbbá pedig: 3. Pajts Miklósné szül. Mihályi Katalin (I., mozdony-utcza 20); 4. Szalay Ágnes (IX., soroksári-utcza 64.); 5. Tóth Gáborné szül. Paár Ágnes (VIII., kis templom utcza 7.); 6. Kotora Jánosné szül. Nemes Huszár Eszter (VIII., óriásutcza 32.) 7. Kuhn Mihálynó szül. Benue Anna (IV., újvilág-utcza 33.) szülésznők okleveleit. Az oklevelek rendben találtatván, a kihirdetési záradékkal ellátva a tiszti főorvos úrnak visszaadatnak, a tanács pedig felhivatik, hogy nevezett orvostudorokat és szülószuőket az adózók lajstromába vegye fel. Miről a tanács és a tiszti főorvos úr jegyzőkönyvi kivonaton értesitendők. !863. Elnöklő polgármester úr bejelenti, hogy Szabó M. Ferencz és Pártos Béla bizottsági tag urak nála interpellátiót jelentettek be. Tudomásul vétetik. !864. Szabó M. Ferencz bizottsági tag úr a kővetkező interpellátiót terjeszti elő: Tisztelt közgyűlés! Alig van fővárosunkban kérdés, mely jobban megérdemelné a »tengeri kigyó* elnevezést, mint a Lukács-fürdői tó áthidalásának kérdése. Több, mint 25 éve már annak, hogy ezen kérdés időről-időre szőnyegre kerül, a nélkül, hogy megoldást nyerne. Ezen időszak alatt növekedett a főváros lakossága legalább 100°/o-kal és még nagyobb arányban emelkedett a közforgalom is, úgy, hogy a mi 25 év előtt már szükségesség volt, most már elodázhatlanná vált. Joggal lehet a Lukács-fürdő előtti úton a közlekedési viszonyokat életveszélyeseknek nevezni. Ott torkolnak össze a« I—

II. kerületből, valamint a hidakon át Pestről a III. kerületbe vezető utak, a forga'om ott oly nagy, mint a főváros egyik pontján sem, ós mégis a rendes kocsiközlekedésre használható út, mely a két közúti vaspálya-vágány közt van, csak négy métert tesz. Ily jóformán útnak sem nevezhető téren kell ezen óriási forgalomnak úgy, a hogy lebonyolódnia. Nem csoda, ha nem múlik el nap, melyen ezen ponton kisebb-nagyobb balesetek elő nqm fordulnak. Ezen a bajon végre-valahára segíteni kell. Tudomásom szerint már közel egy éve annak, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a bajon segítendő, vállalkozott arra, hogy a tónak az úttestbe eső részét áthidalja, azonban mind a mai napig még a legcsekélyebb nyomát sem látjuk annak, hogy ezen, oly égető szükséget képező munkába belefogtak volna. Minthogy pedig az emiitett útszakaszon létező életveszélyes botrányos közlekedési állapotokat tovább tűrni már nemcsak nem lehet, de nem is szabad, azon biztos tudatban, hogy ezen állapotokról épp úgy, sőt talán jobban van informálva, mint én, a mélyen tisztelt polgármester úr ő méltóságához a következő kérdést bátorkodom intézni: Hogy tekintettel a Lukács-fürdő előtt elvonuló út keskenysége folytán, jelenleg ott létező botrányos és életveszélyes közlekedési állapotokra, hajlandó-e a legnagyobb eróly-