Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1895

14. 1895. június 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 638

10 Tisztelt közgyűlés! A főváros közegészsége nagy érdek ós hasonló nagy érdek az is, hogy a főváros lakosságának megélhetési viszonyai biztosíttassanak és semmiféle oly intézkedés ne történjók, mely a népesség megélhetését lehetetlenné teszi. A fővárosban a proletariátus amúgy is nagy és ezt szaporitani annyit tesz, mint a társadalmi gyúanyagot még veszedelmesebbé tenni. Ebből kiindulva szóvá akarom tenni a hatósági intézkedéseket, melyek a csont- és rongygyüjtő iparág művelőit, a házalókat és kereskedőket sújtják. Ezek a hatósági intézkedések 1886 óta folynak, de szigorúbban csak a legújabb időben 1893-ban léptek életbe. Mióta a fővárosból a szemét fuvarozását ifj. Csóry Lajos vállalta magára, e vállalkozó kétrendbeli beadványban sürgette, a közegészségügy szempontjából, hogy a főváros a csont- és rongygyűjtő ipart mennél nagyobb mértékben korlátozza. Ennek folytán először a csont- ós rongy gyűjtőket kitelepítették a város belterületéről a külső soroksári részre, a hol egyedül szabad iparukat gyakorolni. 1893-ban pedig a csonttal és rongygyal való házalás egyáltalában eltiltatott. Kérdem, hogy ha egyfelől meggátoltatik, hogy a csonttal és rongygyal Kereskedők iparukat szabadon gyakorolják, másrészt pedig a város területéről kitelepittetnek: vájjon lehetséges-e, hogy ezen fontos és nemzetgazdaságilag nagy jelentőségű iparágnak űzői megélhessenek ? Elérkezett már az ideje annak, hogy a közegészségügyi követelmények figyelembe vételével gazdasági politikai szempontból is gondoskodjanak a főváros intézői a szegényebb néprétegek megélhetési viszonyáról. Csak azért, hogy egy vállalkozó bírhassa a csont- és rongykereskedést, nem szabad száz és száz kenyérkereső embert keresetétől megfosztani. A csont- és rongygyűjtők több ízben terjesztettek memorandumot a fővároshoz, de még választ sem kaptak. Ilyen eljarárással a fizoczializmus hatalmas árját nem meggátolni, hanem csak növelni lehet. A fővárosnak kötelessége, hogy a közegészségügy örve alatt ne engedje, hogy egy virágzó ipar és annak űzői existentiájukat elveszítsék csak azért, hogy egy vállalkozó százezreket kereshessen. Ezeknek előrebocsátása után a következő interpellatiót intézem a polgármester úrhoz és a tanácshoz: »Minthogy Budapesten a csont- és rongygyűjtő ipar folytatását az ujabb hatósági rendelkezések lehetetlenné teszik; minthogy ez által egyfelől a csont- és rmgy gyűjtő iparággal foglalkozók tönkremennek és az amúgy is nagy székes fővárosi proletariátust szaporítják, másfelől a népesség vagyonának értékesítésében gátoltatik; minthogy továbbá az 1895. évi márczius 2-áról kelt 102.368— 1894/VIII—a számú m. kir. belügyministeri leirat felhívja a főváros közönségét arra*, hogy jelentse fel azon módozatokat, melyekkel ezen kérdés megoldását a fennálló intézkedéseknél még megfelelőbb módon eszközölhetőnek véli, kérdem : hajlandó-e ezen módozatokat az érdekeltek meghallgatásával mielőbb a belügyininisterhez felterjeszteni és hajlandó-e az egész csont- és rongygyüjtő ipart szabályozó szabályrendelet alkotását azon az alapon előkészíteni, hogy a közegészségügy érdekeinek teljes megóvása mellett a csont- és rongygyűjtő ipar folytatása lehető legyen ?« Főpolgármester úr kijelenti, hogy ezen interpellatióra a válasz a legközelebbi közgyűlésen fog megadatni. Ezen interpellatió, a válasznak a legközelebbi közgyűlésen leendő megadása czéljából polgármester úrral közöltetik. Miről Kamermayer Károly min. tanácsos, polgármester úr jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !638. Dr. Rózsavölgyi Manó bizottsági tag úr felszólalván, fölemlíti, miszerint a napokban a lapok tudósításai szerint a fővárosi kiállítási bizottság legutóbbi ülésén Gerlóczy Károly alpolgármester úr s elnök jelentést tett azon intézkedésekről és tervekről, melyeket szükségesnek tart arra nézve, hogy a kiállítás ideje alatt nag\ szám-