Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894

4.1 1894. február 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 211 - 212 - 213 - 214

Tisztelt alpolgármester ur a fővárosnál töltött 19 évi szolgálati ideje alatt 15 évig működött mellettem, mely hosszú idő alatt személyesen győződtem meg azon kiváló tulajdonságairól, melyek érvényesítése nemcsak a főváros érdekeinek előmozdítására szolgált, hanem az én nehéz helyzetem könnyítésére lényeges befolyást gyakorolt és a midőn önt most már mint kedves kartársamat üdvözölni szerencséltetem, örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy ez ünnepélyes perczben a fővárosnak hosszú éveken át tett hasznos szolgálataiért és az irányomban minden alkalommal tanúsított szives előzékenységeért, hathatós támogatásáért és őszinte ragaszkodásáért mélyen érzett bálás köszönetemnek kifejezést adjak. A székes főváros 20 év óta rohamos haladásnak indult ugyan, de hogy az ország ós a fővárosi lakosság méltán várt igényeinek teljes mérvben megfelelhessen és a világvárosok Borába lépjen, számos és nagyfontosságú intézményeket kell létesítenie, melyek a törvényhatóság részéről nemcsak tetemes pénzáldozatokat, hanem czóltudatos és erélyes intézkedéseket, a tisztviselői kar és főleg az intéző körök részéi'ől pedig fáradhatlan munkásságot és kitartást követelnek. E foutos feladatok helyes megoldása körül tisztelt alpolgármester urnák uj állásában tág tere lesz, eddigi kiváló működése pedig teljes garancziát nyújt arra nézve, hogy a személyéhez fűzött várakozásnak és az oly fényesen nyilvánult bizalomnak minden tekintetben meg fog felelni. Boldognak érzem magamat, hogy nekem, a kinél hivatalos működését kezdette, jutott osztályrészül a szerencse Önt alpolgármesteri állásába beiktatni, szivem mélyéből kívánom, hogy a főváros érdekeinek előmozdítása és felvirágoztatása körül magának számos érdemet szerezzen, és hogy szellemi és testi erejének teljében a főváros javára és kedves családja boldogitására sokáig éljen!« Az óljenzésekkel ismételve félbeszakított üdvözlő beszéd elmondása után Márkus József alpolgármester ur a következő beszédet intézte a közgyűléshez. »Méltóságos Polgármester ur! Mólyen tisztelt közgyűlés! Mélyen meghatva állok itt a t. közgyűlés szine előtt. A köszönet és hála igaz érzelmeinek túláradása szivemben képtelenné tesz arra, hogy lelkem sugallatát hiven, a maga valóságában tárhatnám fel. De jóllehet, erőm e perczben gyengébb, semhogy érzelmeimnek urává lehessek, nem mulaszthatom el, hogy azoknak — bár halvány kifejezést adni megkísértsem. Közel két évtizede, hogy a székes főváros szolgálatába léptem; szolgálatába léptem azzal a komoly szándékkal és elhatározással, hogy csekély erőmet ós képességemet kizárólag az ő javának, az ő érdekeinek előmozdítására szenteljem. S ha most, ez ünnepélyes pillanatban számot vetek önmagammal, számot vetek e két évtized alatt kifejtett munkásságommal, lelkiismeretem azt súgja nekem, hogy — habár munkásságom eredménye nem is felelt meg az önmagam által emelt szigorú követelményeknek, de nem hiányzott bennem az akarat, a buzgóság és a törekvés arra, hogy azon kiváló férfiak bölcs vezetése mellett, a kiknek oldalán működni szerencsés voltam és abban a körben, a melyet számomra a t. közgyűlés bizalma esetről-esetre kijelölt, kötelességeimet hiven, odaadással teljesítsem. De az önhittség, a szerénytelenség bűnébe esném, tisztelt közgyűlés, ha abban a hiú képzelődésben ringatnám magamat, mintha a múltban kifejtett és csak szűk határok között mozgott tevékenységemmel jogczímet szereztem volna a kitüntetésre, a melynek a t. közgyűlés bizalma ma engem boldog részesévé tett. Távol áll ez tőlem, tisztelt közgyűlés, mert nemcsak érzem, de tudom is azt, hogy nem tettem semmivel sem többet, mint a mennyit bárkinek, a ki a közérdek szolgálatába lép, megtennie kötelessége. S mert ezt tudora,