Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1893

12. 1893. június 14. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 611 - 612

4 2. Dr. Kaiser Károly (lak. VIII. Orczy-út 39. sz.) 3. Dr. Kranovitz Dezső (lak. III. Lajos-u. 140. sz.) 4. Dr. Ritoók Zsigmond (lak. VIII. József-körút 42. sz.) 5. Dr. Rupf Adolf (lak. VIII. Baross-u. 9. sz.) egyetemes orvostudorok; továbbá: 6. Cortella Rezső (lak. VII. Wesselónyi-u. 53. sz.) 7. Fischer Antal (lak. IX. Lónyai-u. 7. sz.) 8. Fodor Géza (lak. V. váczi-űt 39. sz.) 9. Fodor József Üak. I. pálya-u. 15. sz.) 10. Gruber HenrJg&Jak. IX. Tompa-u. 12. sz.) 11. Hoffmann Lajos (lak. VIII. rigó-u. 4. sz.) 12. Lange Károly (lak. X. bánya-tér 5. sz.) 13. Raksányi Efek^lak. VI. gyár-u. 42/fc. sz.) 14. Titzer Antal (lak. IX. üllői-ót 83. sz.) állatorvosok; végül: 15. Csukás Károlynó, szül. Ács Mária (lak. I. Verbőczy-u. 5. sz.) okleveles szülésznő okleveleit. Az oklevelek rendben találtatván, a kihirdetési záradókkal ellátva a tiszti főorvos urnák visszaadatnak, a tanács pedig felhivatik, hogy nevezett orvostudorokat, állatorvosokat ós szülésznőt az adózók lajstromába vegye fel. Miről a tanács és a t. főorvos ur jegyzőkönyvi kivonaton értesitendők, !611. Főpolgármester ur bejelenti, hogy Pártos Gyula bizottsági tag ur interpellatiót jelentett be. Tudomásul vétetik. !612. Pártos Gyula bizottsági tag ur a következő interpellatiót intézi a polgármester úrhoz: »Tisztelt közgyűlés! A népszínház tűzbiztonságának kérdése tekintetében, ha olyan nagyon komoly nem volna, valóságos szatírát lehetne irni arról a módról, a melylyel a tisztelt tanács és azok, a kik azt intézik, ezen kérdést meg akarják oldani. Már tiz év óta foglalkozunk e kérdéssel, de egész a mai napig egy lépéssel sem jutottunk közeleb czélunkhoz. Először nagyon alaposan akarták e kérdést megoldani, a mennyiben a központi tűzoltó-laktanyát akarták oda vinni, a mi sok ezer forintba került volna és kicsibe múlt, hogy az épületet fél nem emelik, csak a belügyminister jókor történt közbelépése akadályozta azt ^meg. Azóta sokféle projectumok merültek föl a kérdés megoldására. En is kötelességemnek tartottam ezen kérdéssel a legjobb tudomásom szerint becsületes szándékkal foglalkozni. Szakértőkkel értekeztem az iránt, hogy miképen lehetne a népszínházát tüzbiztonságilag megvédeni kevés költséggel, magában a népszínházban. Miután a t. közgyűlés türelmét nem akartam igénybe venni hosszabb műszaki kérdések fejtegetésével ; tanulmányaim eredményéről a mérnöki és építész egyletben tartottam nyilvános felolvasást. Nagy elégtótelemül szolgált, hogy a hozzászólott szakértők a fölolvasás alapfelfogását, hogy t. i. a népszínházát magában a népszínházban tüzbiztonságilag megvédeni lehet, helyeseltek. Csak egyedül Kauser József szaktársam volt más véleményen. En tisztelem mindenkinek nemcsak politikai és vallási meggyőződését, hanem műszaki véleményét is, azt azonban, hogy ezen vélemény a többség véleményével szemben előtérbe kerüljön, nem tudom méltányolni. Mikor a tisztelt közgyűlésen rövid indokolás kíséretében indítványomat bátor voltam benyújtani, arra kértem a t. tanácsot, miszerint utasítsa a mérnöki hivatalt, hogy az behatóan foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne a szinházat magából a színházból megvédeni. S mi történt? Négy hónapig nem történt semmi, hanem tegnap olvastam a hivatalos lapban a mérnöki hivatalnak jelentését a népszínházi bizottság véleménye alapján. Ez a vélemény nem mond semmi óját; az én indítványomról nem mond egy szót sem, hanem ajánlja Kauser javaslatát, vagyis azt, hogy