Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1893

10.1 1893. május 17. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 497

6 feljelentette az illetőt. Nézetem szerint ez nem vizsgálat, annál kevésbé^ mert lehetetlen kikerülni, hogy a kefékben a fodrász-műhelyekben hajszálak ne legyenek. Én tehát ezek után kérdem a t. polgármester urat: van-e arról tudomása, hogy különösen a VII. kerületben a borbély- ós fodrászüzletekben hivatalosan vizsgálat törtónt és büntetések szabattak ki? Ha van, hogyan tartja lehetőnek, hogy egy orvos a vizsgálatra hiva talos színezet nélkül, esküdt vagy más kisérő nélkül jelenjék meg? Miután a válaszadásra szükséges, hogy ezen ügyre vonatkozólag helyettes polgármester ur informatiókat szerezzen, helyettes polgármester ür ezen interpellatióra a választ a jövő közgyűlésen fogjamegadni. Miről Gerlóczy Károly helyettes polgármester ur jegyzőkönyvi kivonaton órtesitendő. !497. Dr. Havass Rezső bizottsági tag ur felszólalván, a következőket adja elő: Tisztelt közgyűlés! A íő- és székváros administratiójának egy sötét pontjára, az ügyeknek késedelmes elintézésére vagyok kénytelen mai interpellatiómban rámutatni. Nem kerestem az alkalmat ezen felszólalásra, ellenkezőleg magán úton ismételten megsürgettem a kérdéses ügy elintézését, de miután minden utánjárásom hasztalan volt, nem maradt más hátra, mint az ügyet a t. közgyűlés szine elé hozni. A zsibárúcsarnok kérdéséről van sY.ó. Bocsánat, ha oly dolgokat fogok a t. közgyűlés előtt felemlíteni, a melyek már ismeretesek, de épen ez bizonyítja, hogy egy régóta vajúdó ügyet kell végre-valahára elintéznünk. A kérdés története röviden a következő: A tanács 1885. április 30-án tartott ülésében oda nyilatkozott, hogy az újvásártéren lévő zsibárúbódókat jeleulegi állapotukban már tűzbiztonsági szempontból sem lehet tűrni. Azóta több bizottmányban tárgyalták az ügyet s mindenütt egyhangúlag konstatálták, hogy a mai zsibvásáron az állapotok a szépészeti, köztisztasági, tüzrendőri és közegószségi szempontokat figyelembe véve, tarthatatlanok. Boldogult Visi Imre is felszólalt ez ügyben, én pedig 1891. márcziusban nyújtottam be a t. közgyűléshez egy idevágó, illetve egy zsibárúcsarnok létesítésére vonatkozó indítványt. A t. közgyűlés méltányolván a felhozott érveket, utasította a tanácsot, hogy még 1891. április havában tegyen e tárgyban a közgyűlésnek előterjesztést. A közélelmezési ügyosztály az általam beterjesztett indítványra elintézte az ügyet, de megakadt az máshol. Én mindezt az 1892. év november 25-én tartott közgyűlésen a költségvetés tárgyalása alkalmával elmondtam s a fölötti megütközésemnek adtam kifejezést, hogy egy mindenki által sürgősnek tartott ügy 1885-től 1892. novemberig sem nyert elintézést, de még jobban megütköztem azon, hogy a t. tanács nem tett eleget a t. közgyűlés amaz utasításának, hogy a kérdéses ügyben előterjesztést tegyen a közgyűlésnek. A t. polgármester ur erre azt az Ígéretet tette, hogy legközelebb tárgyaltatni fog az ügy, ámde már ismét csaknem egy félév múlt el s a zsibárúcsarnok kérdése még mindig nem került a t. közgyűlés elé! Azt kérdem én most már a t. közgyűléstől, hogy milyen kedvvel, milyen lelkesedéssel fogunk mi bizottsági tagok valamely kérdés felkarolásához, a midőn azt tapasztaljuk, hogy éveken át tartó utánjárásunk sem vezet czélhoz, hogy még a közgyűlés határozatai Bem respektáltatnak a t. tanács által. Én a költségvetés tárgyalása alkalmával felvetettem a kérdést, hogy okvetetlen kell ellenőrzésről gondoskodni, miszerint a közgyűlés határozatai pontosan végrehajtassanak. Én nemcsak a zsibárúcsarnok kérdését, de más példákat is hozhatnék fel, a midőn a t. tanács a közgyűlés felhívásának nem tett eleget. Ezen az állapoton, t. közgyűlés, segítenünk kell! Tudtommal van egy oly előjegyzési könyv, a melybe a közgyűlésnek az indítványokra és interpellatiókra vonatkozó határozatai bejegyeztetnek. E könyvet szerény nézetem szerint az