Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1892

13. 1892. június 1. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 583

> V * 2 !583. Főpolgármester úr a kővetkező előterjesztést intézi a közgyűléshez: Tisztelt Közgyűlés! Áthatva a hazafiúi fájdalom legbensőbb érzetétől, egy^ igen szomorú elnöki kötelességet teljesitek ismét, midőn a főváros ^ egyik köztiszteletben és szeretetben állott, a szó legnemesebb értelmében a főváros egyik legkitűnőbb polgárának és a törvényhatósági bizottság egyik legrégibb, legbuzgóbb és legtevékenyebb tagjának Királyi Pál országgyűlési képviselőnek f. évi május hó 25-én bekövetkezett halálát a t. közgyűlésnek bejelentem. A boldogult köz- és törvényhatósági, valamint társadalmi és egyleti életünknek egyik kiváló és kimagasló alakja volt, és a részvét, melyet e kitűnő férfiú halála előidézett, általános és minden körben egyaránt nyilvánul. Sokkal ismeretesebb volt egyébiránt a főváros ezen kitűnő polgára és közéletünknek jeles bajnoka, sokkal ismeretesebb tevékenysége, hazafisága, önzetlensége, valamint páratlan buzgalma és a közügyek különösen a törvényhozási, törvényhatósági, közjótékonysági és társadalmi téren évek hosszú során át szerzett számos meg számos érdemei, mintsem, hogy ezeknek részletezésére és ez alkalommali felsorolására szükség lenne. Polgári erényei, szerénysége, kedves modora, szónoki nagy tehetsége és a közügyek minden terén kifejtett buzgalma mindenkit tiszteletre ragadtak és nemcsak a törvényhozás termében, hanem a főváros egész közönsége előtt méltó elismerésre találtak. Hálával és kegyelettel fogunk róla mindenkor megemlékezni, mert tudjuk azt, és érezzük, hogy halála nagy veszteség törvényhatósági, társadalmi és egyleti életünkre. És épen ezen kegyelet érzelmeinek kivánt a törvényhatóság is tolmácsa lenni, midőn intézkedett, hogy a boldogultnak ravatalára Budapest főváros nevében egy emlékkoszorút letett és a beszentelés alkalmával a törvényhatósági bizottság és a tanács testületileg megjelent. Legyen áldott e kitűnő, e jeles hazafi emléke! kit a nyilvános élet és a közügyek terén igen nehezen fog nélkülözni a főváros törvényhatósága. Én azt hiszem, hogy ez alkalommal is a főváros közönségének fájdalomérzetét tolmácsolom és a t. közgyűlés egyetértő nézetével találkozom, midőn indítványozni bátorkodom: 1. hogy a t. közgyűlés a főváros közönségét és törvényhatóságát ért ezen súlyos veszteség feletti legőszintébb fájdalmának és az elhunyt kitűnő polgártársunk iránti köztiszteletnek a mai jegyzőkönyvben kifejezést adni és a boldogultnak emlékét megörökíteni méltóztassék ; 2. hogy elhunyt jeles polgártársunk gyászbaborult rokonságához egy a főváros fájdalmát méltóan tolmácsoló részvétiratot intézni méltóztassék. Hasonlóképen a hazafiúi fájdalom legbensőbb érzetével egy további igen szomorú elnöki kötelességet teljesitek, midőn a főváros egy másik szintén köztiszteletben és szeretetben állott kitűnő polgárának és a törvényhatósági bizottság egyik buzgó tagjának dr. Keleti Károly ministeri tanácsosnak, az országos statistikai hivatal első szervezőjének és lelkes vezérének, a magyar tudományos akadémia igazgató és rendes tagjának f. évi május hó 30-án bekövetkezett halálát a tisztelt közgyűlésnek ezennel bejelentem. A boldogult köz- és törvényhatósági, valamint a társadalmi és egyleti életűnknek szintén egyik kiváló alakja volt és a részvét, melyet e kitűnő férfiú halála előidézett, általános. Sokkal ismeretesebb volt egyébiránt a főváros ezen kitűnő polgára is, sokkal ismeretesebbek tevékenysége, hazafísága, tudományossága és a közügyek, különösen az országos statistika terén évek hosszú